Teológia - Hittudományi Folyóirat 35. (2001)
2001 / 1-2. szám - Erdő Péter: Az Egyház és az anyagi javak: A II. Vatikáni Zsinat tanítóhivatalának alapelvei az egyházi törvénykönyvben
kapcsolatát viszont az Egyház javaival a kormányzati hatalomról szóló modern elmélet keretében fejezi ki. A római pápa valóban a legfőbb fennhatóságot gyakorolja, vagy hagyományosabb szakkifejezéssel a felsőbb tulajdonjogot (supremum dominium), vagyis a legfőbb hatalmat a közjogi személyek valamennyi java fölött, és a természetüknek megfelelő módon az Egyházban levő magánjogi személyek javai43, sőt bizonyos módon a természetes személyek javai fölött is, ha azoknak a célkitűzése egyházi44. Ez a felsőbb tulajdonjog nem jelent szoros értelemben vett tulajdonjogot, hanem arra ad lehetőséget, hogy irányítsa a javaknak az Egyház saját céljaira való hasznosítását, amint ezt az 1273. k. hatályos szövegének szerkesztői45 kifejezték. 2. Rendelkezés az egyházi javakról és a tulajdonjog korlátozottsága A római pápa a fent leírt hatalma alapján az Egyház valamennyi javának legfőbb kormányzója és kezelője is. Ez világosan következik az 1273. kánonból, amely hangsúlyozza, hogy e jogok a római pápát egyházkormányzati primátusa alapján megilletik. E hatalomról azt olvassuk a 331. kánonban, hogy ez Róma püspökét annak a hivatalának az alapján illeti meg, amit az Úr sajátosan Péternek adott, és hogy az „az Egyház fölötti rendes, legfőbb, teljes, közvetlen és egyetemes" hatalom. Ennek a hatalomnak az alapján Péter utóda korlátozhatja is a tulajdonosok jogait46, törvényeket vagy egyéb jogszabályokat bocsáthat ki az Egyházban végzett vagyonkezelésről, vagy akár maga is végezhet közvetlenül vagyonkezelői intézkedéseket47. A pápának az a joga, hogy a javakról rendelkezzék, tartalmazza pl. azt a jogot, hogy bizonyos elidegenítéseket engedélyezzen, adósságokat engedjen el, vagy valamilyen egyházi tulajdont másra ruházzon át. Mégis hangsúlyoznunk kell, hogy a pápa legfőbb kormányzati hatalma kiterjed minden egyházi célokra szánt vagyonra, még ha magánszemély is a tulajdonosuk, ám legfőbb vagyonkezelői hatalma az 1273. k. szerint csak a közjogi személyek javaira vonatkozik. Éppen ezek a lehetőségek teszik nyilvánvalóvá, menyire fontos a pápaságnak mint az Egyház egysége központjának szolgálata. A fent említett lehetőség nélkül nem lehetne biztosítani, hogy az egyházi javak használata az Egyház egyetlen célját szolgálja. A pápaságnak ez a különleges szolgálata főként a Szentszéknek azokban a nemzetközi egyezményeiben nyilvánul meg, melyek az egyes egyházi közjogi személyek javaira vonatkoznak, s amelyek tartalmazhatnak többek között bizonyos államosított egyházi javakról való lemondást48, vagy egyes államosított egyházi épületek visszaszerzésére vonatkozó jogok álalakítását tartós jövedelemforrássá. Ez utóbbira példaként említhető a Magyarországgal 1997. június 20-án kötött megállapodás. Mint láttuk, a pápának ilyen jogait az Egyház közjogi személyeinek vagyona fölött manapság elméletileg már nem annyira az összes egyházi javak fölötti különleges pá43 Vö. HEIMERL - FREE, Handbuch des Vermögensrechts 65, nr. 1/56. 44 DE PAOLIS, I beiü temporali della Cliiesa. Canoni preliminari 29. 45 Vö. Communicationes 12 (1980) 412-413. 46 L. CENTURIONI, Eamministrazione dei beni ecclesiastici; le competenze del vescovo diocesano (Pontificia Universitas Lateranensis, Theses ad Doctoratum in lure Canonico), Roma 1996,10. 47 Vö. Communicationes 5 (1973) 97. 48 Vö. SCHOUPPE, Elementi di diritto patrimoniale 32. 35
