Teológia - Hittudományi Folyóirat 35. (2001)

2001 / 1-2. szám - Dolhai Lajos: Az Eucharisztia és a bűnbocsánat szentsége

zetten is kijelenti, hogy „a kiengesztelődést nem szabad kizárólag a tökéletes bánatnak tulajdonítani a szentség vágya nélkül, mely benne van a tökéletes bánatban" (DS 1071). A megoldást tehát az ún. vágyszentségről (votum sacramenti) szóló tanítás adja meg. A tökéletes bánat csak a szentség utáni vággyal együtt adja meg az embernek az Istennel való kiengesztelődés kegyelmét. Egyébként a teológusok szerint nemcsak vágyke- resztségről beszélhetünk a dogmatörténet alapján, hanem a többi szentséggel kapcsolatban is valamiféle szentségelőtti vagy szentségen kívüli kegyelmi hatást az ember vágyakozása alapján lehetségesnek tarthatunk, a házasságot és a papszentelést kivéve.40 Azután azt is kijelenthetjük, hogy a tökéletes bánat a bűnbánat természetéből kifolyólag szükségképpen a szentgyónás elvégzése felé rányitja az embert. Az utóbbi gondolat hangsúlyozására elő is írja az Egyház, hogy akinek a tökéletes bánat, illetve általános feloldozás útján bocsátották meg súlyos bűneit, alkalomadtán (egy éven belül) köteles mielőbb egyéni gyónáshoz járulni (CIC 960 és 963. kánon; OP 34.).

A zsinatnak a reformátorok tanítása nyújtott alkalmat arra, hogy összefoglalja a katolikus tanítást. Témánkra vonatkozóan Luthernak két jellegzetes tévedése volt. Szerinte „a hit elégséges készület a legszentebb Oltáriszentség vételéhez" (DS 1661) és „a legméltó- ságosabb Oltáriszentségnél a bűnök bocsánata a legfőbb gyümölcs" (DS 1655). Luther a Kiskátéban, ami hitvallási rangra emelkedett az evangélikus egyházakban, világosan megfogalmazza jellegzetes álláspontját. Arra kérdésre, hogy mit használ az Eucharisz- tián az evés és ivás, így válaszol: „Ezt megmutatják ezek az igék: Érettetek adatott és ki- ontatott bűnök bocsánatára. Vagyis ebben a szentségben ezen igék által bűnbocsánatot, életet és üdvösséget nyerünk. Mert ahol bűnbocsánat van, ott élet és üdvösség is van". Arra a kérdésre pedig, hogy ki él ezzel a szentséggel méltóan, így válaszol: „A böjtölés és testi előkészület ugyan szép külső önfegyelmezés, de igazán méltó és kellőképpen előkészült csak az, aki hisz ebben az igében: „Értetek adatott" és „kiontatott a bűnök bocsánatára". Aki pedig nem hisz ezeknek az igéknek vagy kételkedik bennük, az méltatlan és készületlen. Mert ez az ige „értetek", nem követel mást, csak hívő szívet". A „pro vobis" és a bűnbocsánat gondolata tehát döntő jellemvonás Luther Eucharisztia-felfo- gásában. Hafenscher Károly szerint ennek következménye az lett, hogy evangélikus egyház úrvacsorái gyakorlatában elmaradt az öröm jelleg, és ez a szentség lassan a bűnbánat, gyónás szentségévé lett.41 A dunántúli evangélikus szóhasználatban a „gyónni megyek" kifejezés azt jelenti, hogy úrvacsorához járulok. Kezdetben Kálvin is hangsúlyozta az Úrvacsora szükségességét. Tíz szempontot felsorol véleményének alátámasztására.42 Többek között azt, hogy az Úrvacsora vételének „remisszív funkciója" is van, vagyis arra is szolgál, hogy a megigazult ember újra elnyerhesse bűnei bocsánatát. Ezért a bűnbánat, a bűnbocsánat és az úrvacsora a reformáció kezdete óta szorosan összetartozott. Az evangélikus teológus, Magassy L. szerint „az úrvacsora protestáns tanításának ismerete akkor válik teljessé, ha hozzákapcsolódik a gyónásról szóló tanítás is."43

40 Vő.: CSERHÁTI, i. m„ 251-252.

41 Lásd, HAFENSCHER K., Az Eucharisztia - evangélikus tanítás szerint, in Lelkipásztor 4 (1988) 210-226; vö.: még MAGASSY S., A gyónás protestáns szemlélete és gyakorlata, in 'tanítvány, 6 (2000/1 ) 92-98.

42 Vö.: BÉKÉSI A., Kálvin a sákramentumók hasznáról, in Theologiai Szemle 39 (1986) 70-77.

43 MAGASSY L., A gyónás protestáns szemlélete és gyakorlata, 92.---=E=E 20 EEEEE------