Teológia - Hittudományi Folyóirat 35. (2001)
2001 / 3-4. szám - Vanyó László: Az ókeresztény ikonográfia eredete
lé behatolása a keresztény szemléletbe. A keresztelkedő Nyugat felé fordulva mondott ellent a Sátánnak, majd Kelet felé fordulva csatlakozott a jó Pásztorhoz, akinek alakját vállmagasságban látta maga előtt a freskón. A liturgia szempontjai meghatározták az építmény egyes részleteit, mint pl. azt, hogy milyen irányból legyen a bejárata és kijárata, amely utóbbi a templom felé nézett. A baptisterium képprogramja a katekézis szempontjait követte. Krisztus megkeresztel- kedése, a bárány, a galamb, az apostolok, a szarvas (Ps 41,2), a paradicsomi folyamok. A keresztség eltemetkezés Krisztusba, amit a medence kereszt-alakja jelzett, és feltámadás Krisztussal, az új örök élet, amit az octogonalis épület fejezett ki. A milánói S. Thecla- templom ilyen octogonális épület, melynek feliratát Szent Ambrusnak tulajdonítják, hasonlóan a lateráni baptisterium is, III. Syxtus pápa feliratával.27 A baptisterium a keresztség, az újjászületés helye, köze van az Egyház szimbolikájához is. Aquilejában a baptisterium alaprajza octogon, a medence azonban hatszögletű! A húsvéti liturgia jeles része az Exultet-himnusz, amely úgy beszél az Egyházról, mint méh anyáról (apis mater ecclesia)! A lép geometriai formája kapcsolatban állhat ezzel a gondolattal, amint később, a 4. század végén a szerzetesség felvirágzásakor a remete celláját is nevezték olyan piscinanak, amelyet elhagyva a szerzetes a halhoz hasonlóan elpusztul. A baptisterium a Szent Sír- és az Anasztaszisz-bazilika szintézise. 9. Epilógus A korai zsidó és keresztény műalkotások csupa olyan tárgyat ábrázoltak (pl. Noé bárkája, a hétágú gyertyatartó), amelyeket a művészek soha nem láttak, csak a Bibliában olvastak róluk. A Bibliában olvasottak láthatóvá tételéhez a kortárs művészet vizuális nyelvezetéhez folyamodtak. A 4. századtól kezdve a keresztény művészet nem csupán képeket alkotott, hanem templomokat is, amelyekkel összekapcsolta önértelmezését, hiszen a templom maga az Egyház szimbóluma is. A Nagy Konstantin által felépített keresztény Jeruzsálem mágnesként vonzotta a zarándokokat, akik magukkal vitték ennek a városnak az élményét, és a későbbi keresztény művészet- és liturgiatörténet sorsává tették. A Golgota és a Jézus sírja fölé emelt épületegyüttes a földi Jeruzsálem területén emelkedett, de mind szorosabban kapcsolódott a Jelenések könyve mennyből alászálló Jeruzsáleméhez. Jellegzetes, hogy már a 3. században Pettani Victorinus úgy olvasta a Jelenések könyvét, mint amely az Újszövetség utolsó könyve, amely az egész Biblia foglalata, a jövendő teljesség. Megjelenik Rómában e kettősség jegyében a S. Pudenziana apszis-mozaikján, amely a római képtradíciót egyesíti a mennyei Jeruzsálem ikonográfiájával. Amikor az ókeresztény művészet birtokába veszi az imperiális művészet minden lehetőségét, akkor visszafordult szülővárosa, Jeruzsálem felé, ugyanakkor a jövőre, Krisztus második eljövetelére nyitott a római apszis-mozaikokkal. A 4. századtól kezdve a keresztény költők verseiben is megtaláljuk a már kialakult képprogramot. Az 5-6. században így jött létre egy nyelvezetében, képvilágában egységes, mindenki számára mindenütt érthető ikonográfia festészetben, szobrászatban, építészetben egyaránt. 27 A keresztségről és baptisteriumokról, azok feliratairól jó áttekintés: Battesimo e Bnttistei, a cura di R. Iorio, Nardiai Editore, Biblioteca Patristica, 22, Firenze, 1993. 86
