Teológia - Hittudományi Folyóirat 35. (2001)
2001 / 3-4. szám - Vanyó László: Az ókeresztény ikonográfia eredete
művészet szakrális ikonográfiája viszonylatában is érvényesül. A szimbólumok megjelenhetnek bárhol, hogy a „jelenlétet" jelezzék.9 Azok a teológiai témák, amelyek feltűnnek a katakombák freskóin a 3. századtól kezdve, megtalálhatók már a 2. századi keresztény szerzők kidolgozásában, pl. Szent Jusztinosz Apológiáiban és Párbeszéd c. művében. Ezek a témák az igehirdetés és katekézis részét alkották, és a zsidósággal és a pogánysággal folytatott párbeszédben, vitában kristályosodtak ki. 6. A „Feszület"-Crucifixio, AZAZ: A KERESZTRE FESZÍTETT KRISZTUS ÁBRÁZOLÁSA Ez olyan keresztény ikonogramm, amely egyedülálló, itt nincs minta, csak az újszövetségi leírás áll rendelkezésre hozzá, ennek a perzsa eredetű halálnemnek a végrehajtási módja ismert a római világban. Megvetettsége miatt a keresztények is egészen a 4. századig tartózkodtak ábrázolásától, de kezdettől fogva hitvallásuk articulusa volt a „crucifixus sub Pontio Pilato". Sőt, a „Feszület" alapképpé lett a latin Nyugaton, míg Keleten az Istenszülő ábrázolás a jellegzetes. A szenvedési ciklusok még az 5. század elején is, pl. a bresciai lipsanotheca képsorán, amely ábrázolja Péter tagadását, Pilátus kézmosását, „átugorják" a keresztre feszítést és a keresztre feszített Krisztus ábrázolását. A 4. század végétől azonban mégis elkezdődik a megfeszített Krisztus ábrázolása. Néhány jellegzetes ábrázolásnál elidőzünk valamelyest: a Gaul-i pixis (10 cm széles faragvány); a S. Sabina kapujának fafaragványa (22,5/23x34,5/35 cm); palesztinai ampullák; a Rabbulas-kódex miniatúrája. 1. A gaul-i - az eukharisztia tárolására szolgáló - pixis (British Museum) faragványai 400 körül készültek, feltehetően Rómában, amelyen a szenvedési és feltámadási ciklus jelenetei között (Pilátus kézmosása, Péter tagadása, az asszonyok Jézus sírjánál, Tamás hitetlenkedése) kifaragta a keresztre feszített Jézust is. A három 10 cm széles reliefen nagy elbeszélő kedvről tett tanúságot a művész, aki ábrázolta az Mt 27,24-et, Pilátus kézmosását; ahogyan Krisztus magára veszi a keresztet, feje fölött áll a kakas, a Mt 25,69-75; Júdás halála, amint a keresztre feszített Krisztussal átellenben - akinek keresztje mellett áll Mária és János, Longinus pedig lándzsájával átszúrja oldalát, a Mt 27,5 és Jn 19,34 - egy fán lóg, miután felakasztotta magát, alatta a kibomlott, leesett erszény az ezüstpénzzel; a két Mária a sírnál, az alvó katona, Mt 28,1; Tamás története, Jn 20,24-29. A klasszicizáló domborművön a Jézus feje fölé tett táblán a latin „Rex Iud"(aeorum) felirat olvasható. Szemmel láthatóan, a szobrász szinte „idézi" vésőjével a Szentírást, műve mégsem hat közönséges illusztrációnak. A felfeszített testen az erőlködésnek, nehézkedésnek, kínlódásnak nincs nyoma, pedig még a suppedaneum, a láb alatti támla is hiányzik! Az Isten nem szenved, nem hal meg a kereszten.10 Átellenben, a másik „fán" lóg az a Júdás, aki nem hitt Krisztus istenségében. Az egyik számára a „fa" a felmagasztalás, a trón, a másiknak büntetés. A jeleneten, amely azt ábrázolja, hogy Jé9 A frígiai Apameeban vert zsidó érméken megjelenik Noé bárkája; ennek értelme commemorativ, ti. az apaneai zsidó közösség gondozta a becses reliquiát, azaz Noé bárkájának maradványát. 10 M. CHR. SEPIERE, Ltinmge d'un Dieu souffrant, Cerf, Paris, 1994. 68. old. 80
