Teológia - Hittudományi Folyóirat 35. (2001)
2001 / 1-2. szám - Dolhai Lajos: Az Eucharisztia és a bűnbocsánat szentsége
könyörögnek az Úrhoz. így például Aranyszájú Szent János liturgiájában az áldozás előtti imádságban (Hiszem Uram és vallom...) nemcsak a valóságos jelenlétet vallják meg a hívek, hanem azért is imádkoznak, hogy ezt a szentséget méltóan vegyék magukhoz „bűneik bocsánatára és az örök életre". A pap áldozás előtt így imádkozik: „Én, Istennek méltatlan szolgája részesülök az Úristennek, s a mi Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak drága, legszentebb és legtisztább testében bűneim bocsánatára s az örök életre". A pap a hívek áldoztatása közben ezt mondja: „Istennek szolgája részesíttetik a mi Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak drága, legszentebb s legtisztább testében és vérében bűneinek bocsánatára s az örök életre. íme, ez illeti ajkaidat, s elvétetik gonoszságod, és bűnöd megtisztíttatik". A nyugati-szír liturgia jakobita formájában, az epiklézis imádságában a pap így imádkozik: „Irgalmazz nekünk, Mindenható Atyánk, küldd el Szentlelkedet, hogy eljővén ezt a kenyeret tegye Jézus Krisztusnak éltető testévé a bűnök bocsánatára és az örök életre, azoknak, akik benne részesülnek". Más szavakkal, de ugyanezt az igazságot fogalmazza meg keleti-szír liturgia is: „Jöjjön el Urunk, a te Szentlelked, és nyugodjék meg szolgáid által felajánlott adomány fölött, amelyet most felajánlanak, és áldd meg és szenteld meg, hogy Urunk legyen az számunkra vétkeink engesztelésére és bűneink bocsánatára". Az egyházatyák is általában a liturgiából kiindulva gondolták át az Eucharisztia teológiáját.27 A valóságos jelenlét és az áldozat kérdése volt már ekkor is a fő téma, de a különböző írások bőségesen beszélnek az Eucharisztia hatásairól is, köztük az engesztelő és bűnbocsátó hatásról. Már a Didakhé is megemlíti, hogy az Eucharisztia vétele előtt bűnbánatot kell tartani: „Az Úr napján gyűljetek egybe, törjétek meg a kenyeret és adjatok hálát, előtte tegyetek bűnvallomást." (XIV, 1). Az itt említett bűnvallomás nyilvánvaló, hogy csak általános értelemben utal a bűnbánat fontosságára, ahogyan ugyanez az irat minden imádság előtt is megkívánja a bűnbánatot: „Az egyházban valid meg botlásaidat, és rossz lelkiismerettel ne járulj imádsághoz" (IV, 14). Szent Jusztinosz szerint azok járulhatnak az Eu- charisztiához, akik hisznek Krisztusban, és a keresztség után az ő parancsai szerint élnek.28 O már nemcsak „hálaadásának tekinti az Eucharisztia megünneplését, hanem olyan áldozatnak, ami a lelket megtisztítja minden gonoszságtól.29 Órigenész az egyik homiliájában kijelenti, hogy bűneink bocsánatát elérhetjük a szentmiseáldozat, az alamizsna és a kölcsönös megbocsátás által is.30 Jeruzsálemi Szent Kürillosz az Eucharisztia ünneplését a „kiengesztelődés áldozatának" (thüszia hilaszmou) nevezi és kijelenti: „bűneinkért feláldozott Krisztust ajánljuk fel, amivel magunkért és értük (elhunytakért) is megengeszteljük az emberszerető Istent".31 Aranyszájú Szent ]ános is egyértelműen fogalmaz: „Krisztus feláldozva van jelen az oltáron, hogy téged a világmindenség Istenével kiengeszteljen".32 A nyugati egyházatyák közül leginkább Szent Ambrus segít a kérdés megválaszolásában. A De Sacramentis c. művében részletesen tárgyalja az Eucharisztia teológiáját. Be27 BETZ,Eucharistie in der Schrift und Patristik, in Handb. der Dogmengeschichte, Herder 1979, 24-154. 28 1. Apologia, 66. 29 Vö.: Párbeszéd a zsidó Triphonnal, XLI,1. 30 In leviticum Homiliae, vö.: in KARPP, H., La penitenza, Torino 1975,154. 31 Cath. myst., 5,10. 32 De prodit. Judae hom. 2,6. 17
