Teológia - Hittudományi Folyóirat 35. (2001)
2001 / 3-4. szám - Rózsa Huba: A pátriárkák történetisége a modern biblikus kutatás tükrében II.
heti el. Hasonló jellegű törvényeket olvashatunk a meddő feleségre vonatkozóan a Hammurábi kódexben, a kültelepi szerződésszövegekben. Nuziban az elsőszülöttségi jog eladható (a Gén 25,27-ben Ezsau eladja elsőszülöttsé- gi jogát), ami jogot biztosít az apa terafimjaira (a Gén 31,14-16.19-ben Ráchel ellopja apja terafimjait). Az ókori Keletről ismert jogszokások és a pátriárkái történetekben megörökített szokások egybevetésénél nagy körültekintéssel kell eljárni. A kutatás rámutatott, hogy elsősorban hasonlóságról és nem azonosságról beszélhetünk. Az ókori Kelet törvényszövegei városlakókra, letelepedettekre vonatkoztak, míg a pátriárkák esetében vándorló állattenyésztőkről van szó. Ezért részletekbe menő azonosságot, szoros értelemben vett párhuzamot nehéz meggyőzően igazolni. Ezen túlmenően azt is hozzá kell tenni, hogy ilyen jogszokásokat az 1. évezredben is gyakoroltak. A közvetlen párhuzamok nehézségei ellenére az ókori jogszokások hozzájárulnak a pátriárkái történetek históriai hátterének ismeretéhez. A pátriárkák elbeszéléseiben megörökített szokások kizárólag családjogi természetűek, azaz csakis a család eseményeire vonatkoznak (születés, házasság halál). Tehát olyan környezetből erednek, amelyben a jogszokásokat és a joggyakorlatot a család határozza meg. A Kr. e. 2. évezredből ismert ókori törvényszövegekben szintén a családjog dominál, annak ellenére, hogy az állam intézménye már létezik, sőt a törvények is ebben keletkeztek. Ez a tény rávilágít arra, hogy a családi szerkezet megőrzi jelentőségét a politikai intézmények megjelenése után is. így a kétfajta törvénykezés (pátriárkái ókori keleti) találkozik egymással abban, hogy háttere a Kr. e. 2. évezredben létező családszerkezetű társadalmi forma. Összegzés A pátriárkái hagyomány egyes elemeinek a kortörténettel való egybevetése nem járt a várt eredménnyel. Anélkül, hogy részletekbe mennénk, csupán Th. L. Thompson és /. Van Seters végső megállapításaira hivatkozunk. A pátriárkák elbeszéléseinek fentebb felsorolt számos eleme, pl. a jogszokások vagy személynevek nem korlátozhatók a Kr. e. 2. évezredre, minthogy azok igazolhatók az 1. évezredben is, s ezért nem nyújtanak támpontot az iín. pátriárkái kor pontosabb időbeli meghatározására. Ugyanakkor a régészeti adatok és a Kr. e. 2. évezredre vonatkozó történeti ismeretek, továbbá a bibliai elbeszélések kiértékelése alapján kimutatható az is, hogy a Genezis elbeszélései nem a Kr. e. 2. évezred, az ún. pátriárkái kor viszonyait tükrözik, hanem a Kr. e. 7. évezred ismert körülményeinek felelnek meg. Ezen túlmenően a Genezis elbeszéléseinek egyes mozzanatai nem hozhatók kapcsolatba az ókori Kelet egyes eseményeivel, mint ezt remélték, pl. Abrahám vándorlása Úr városából Palesztinába az amorita vándorlással. A pátriárkái hagyomány ilyen irányú vizsgálata azonban nem volt eredménytelen. Egyrészt módszertanilag tisztázódott, hogy a pátriárkák elbeszéléseinek külső történeti adatokkal való egybevetésének mennyire van bizonyító ereje és mennyire nincs. Másrészt azonban az is kiderült, hogy a párhuzamok megoszlása ilyen széles időtávon még nem cáfolja meg a pátriárkák történetiségét, hanem gazdag képet rajzol az ókori Kelet családi és társadalmi szokásairól, történeti környezetéről, s ezen keresztül a pátriárkái hagyomány históriai vonatkozásai szélesebb összefüggésbe kerülnek. Az elemek rövid áttekintésével arra akartunk rámutatni, hogy a Gén 12-50. fejezeteinek elemei ha nem is helyezhetők egy rövid időszak keretébe mégis összességükben a történelembe ágyazottak, és nem fantázia termékei. Arról tanúskodnak, hogy amikor Izrael elbeszélte őseinek történetét, azt nem a mítosz világba vetítette ki, hanem a történelemhez kap—= 73 =-----
