Teológia - Hittudományi Folyóirat 35. (2001)
2001 / 3-4. szám - Rózsa Huba: A pátriárkák történetisége a modern biblikus kutatás tükrében II.
H. Seebass az elmúlt években publikált Genezis kommentárjában18 a Jahvista és Elohista (tehát a két klasszikus okmány) keletkezését két időpont között határozza meg, mégpedig Dávid után és Jozija előtt, pontosabban talán a nagy prófétaságot megelőzően (kb. 750 előtt), vagy inkább a Kr. e. 8. század kezdetére kell gondolni19. A különböző megállapításokat összegezve és értékelve elmondható, hogy a pátriárkái hagyomány szövegében tett megfigyelések alapján azt a tudományos álláspontot kell elfogadni, amely szerint a Gén 12-50 fejezetek kánoni formája hosszabb hagyományfolyamat eredményeként alakult ki. Míg C. Westermann a királyság kezdetére, a többi kutató viszont későbbre, a korakirályság idejére helyezi a pátriárkái hagyomány írásos formájának kezdetét, és ugyancsak C. Westermannal ellentétben elutasítja a pátriárkái hagyomány egy írásbeliséget megelőző szóbeli hagyománytörténetét. Ez lehetetlenné teszi a pátriárkákra való bármiféle autentikus történeti emlékezés jelenlétét a Gén 12-50 elbeszéléseiben. Az érdekesség mégis az, hogy ennek ellenére elfogadják a szájhagyomány valamilyen módon való lehetőségét, sőt olyan hagyományelemek jelenlétét a Gén 12-50 fejezetekben, amelyekben a letelepedés előtti időre való emlékezés csapódik le. Mint a pátriárkák vallása kapcsán látni fogjuk, vannak olyan támpontok a pátriárkái hagyományban, amelyek jogossá teszik azt feltevést, hogy az atyák világa autentikus tanúinak tekintsük azokat. C. Westermann óvatos és megfontolt megközelítése ma sem veszítette el érvényét. Az a tény, hogy az elmúlt időszakban számos bizonytalanság merült fel a hagyomány korával, történetiségével, korábbi és későbbi rétegeinek megközelítésével stb. kapcsolatban, még nem teszi jogosulatlanná azt, hogy tovább kutassunk, és a bizonytalanságokra, főként, mert erre a szöveg maga is alapokat szolgáltat, ellenérveket keressünk. A pátriárkák vallása A pátriárkák történetiségével kapcsolatban az áttörést A. Alt a kutatástörténetnél már részletesebben ismertetett tézise hozta meg20. Eszerint a Genezis elbeszéléseinek ősibb rétege az ókori Keletről ismert, és az „az atyák lsten"-ének nevezett vallástípust képviseli. Ennek a bibliai hagyományban őrzött s egyúttal a jahvizmustól különböző vallási formának hordozói a Kr. e. 2. évezredben még a törzsek megjelenése előtt élő (fél)nomád előizraelita csoportok voltak. A pátriárkák történetében hagyományozott „atyák Istene" kultusz tehát históriai valóság, s egyben Izrael ősatyái historicitásának biztosítéka is. Ezzel a vallástípussal összefüggésben megállapítható ugyanis, hogy Abrahám, Izsák és Jákob kultuszalapítók, tehát nem mitologikus hősök, vagy mesealakok, hanem történeti személyek voltak. Létezésük közvetve a „atyák Istene" kultuszból igazolható. A. Alt indítását később C. Westermann két szempontból vezette tovább. Egyrészt azzal, hogy a Genezis elbeszéléseinek legősibb rétegében a pátriárkák történetének szocioló18 SEEBASS, H„ Genesis I. Urgeschichte (1,1-11,26) 1996; ll/l Vätergeschichte (11,27-22,24) 1997, 11/2 Vätergeschichte (23,1-36,43), 1999; 111 Josephsgeschichte (37,1-50,26) Neukirchen-Vluyn, 2000. 19 SEEBASS, H., Genesis I. Urgeschichte, 34. old. 20 ALT, A., Gott der Väter. Zur Vorgeschichte der israelistischen Religion, BWANT 3,12,1929=Kleine Schriften I, München, 1963,1-78. old. 61
