Teológia - Hittudományi Folyóirat 35. (2001)
2001 / 3-4. szám - Rózsa Huba: A pátriárkák történetisége a modern biblikus kutatás tükrében II.
Kr. e. 7. és 6. században (a pátriárkái hagyomány egészével kapcsolatban általában M. Köckert2; a Jákob hagyománnyal kapcsolatban H. M. Wahl3 4) vagy egyenesen a babiloni fogság idején (a pátriárkái hagyománnyal általában ]. Van Seters4 ; a Pentateuchus keletkezéstörténetével összefüggésben R. N. Whybray5). Ennek az álláspontnak képviselői kétségbe vonják azt is, hogy a Genezis 12-50 elbeszélései kialakulásának hátterében bármiféle igazolható szerepe lenne az ősi szájhagyománynak, vagy nem veszik számításba azt még akkor sem, ha erre adott esetben támpontok is lennének. Mindebből azt a következtetést vonják le, hogy a pátriárkái történetek kánoni formájából nem szerezhetünk históriailag megbízható információkat az atyákról, vagy azok életkörülményeiről. A vélemények másik csoportja a pátriárkái hagyomány kialakulásának hosszabb keletkezéstörténetével számol, amely a fogság előtti korbari, a korakirályság idején indult el, és a fogság után fejeződött be. A vélemények abban különböznek egymástól, hogy a keletkezéstörténet kiindulásában milyen messzire mennek vissza a kutatók Izrael történetében. A forma és hagyománytörténeti megközelítés szerint a pátriárkái hagyomány írásos formáját szájhagyomány előzi meg, és első írásba foglalását Dávid-Salamon korában határozza meg (a korai Jahvista). Ezért a pátriárkái elbeszélések legősibb rétege őrizhet szövegeket, motívumokat, amelyek elvezetnek az ún. pátriárkái korba, bár az egyes kutatók rendkívül óvatosak a konkrét történeti vonatkozások megjelölésében, mint ezt a kutatástörténet bemutatásánál A. Alt, M. Noth, G. van Rád vagy C. Westermann esetében láttuk. Röviden kitérünk C. Westermann mértékadó nagy Genezis-kommentárjára (1980), mégha egyes megállapításait a kutatók közül többen nem fogadják el, vagy fenntartásokkal ítélik meg. C. Westermann szerint a pátriárkái hagyomány írott kánoni formája hosszú, több lépésben tartó folyamat során alakult ki, amelynek határkövei a szaknyelven okmánynak nevezett irodalmi alkotások (Kr. e. 10., 8. vagy 6. század). Az első írásba foglalást (Jahvista Kr. e. 10. században) a „pátriárkái korig" visszamenő szájhagyomány fázisa előzi meg. Rendkívül óvatosan és körültekintően ítéli meg annak lehetőségét, hogy a Gén 12-50 fejezetek szövegében miként juthatunk el az pátriárkák idejébe visszanyúló legkorábbi állapotig. Tisztában van ugyanis azzal az adottsággal, hogy a Gén 12-50 elbeszélései a későbbi kor (politikailag-társadalmilag a történeti Izrael, vallásilag pedig a mózesi jahvizmus) visszatekintéséből mondják el az atyák korának eseményeit6. C. Westermann a pátriárkákat valóságosan élő személyeknek tekinti7, de a róluk szóló hagyomány nem tekinthető az általunk ismert és elfogadott historiográfiának. Kialakulását nem históriai érdeklődés vezette, és az atyákról szóló elbeszélések a hagyományfolyamat során átalakultak és az ősibb elbeszélésekhez újabbakat is hozzá2 KÖCKERT, M., Vätergott und Väteroerheissungen. Eine Auseinandersetzung mit Albert Alt, und seinen Erben, (FRLANT 141), Göttingen, 1988,164-299. old. 3 WAHL, H. M., Die Erzeltern Israels. Feministisch-theologische Studien zu Genesis 12-36, (BZAW 222) Berlin- New York 1994, 288.300-311. old. 4 VAN SETERS, ]., Abraham in History and Tradition, New Haven/London, 1975, 309-312. old.; The Pentateuch. A Social-Science Commentary, (TSSC 1), Sheffield, 1999,126-139. old. 5 WHYBRAY, R. N., The Making of the Pentateuch: A Methodological Study (JSOT'S 53) Sheffield 1987, 221- 242. old. 6 WESTERMANN, C, Genesis Kapitel 12-36, (BK/2), Neukirchen-Vluyn, 1981,12-19.19-51. old. 7 WESTERMANN, C, Genesis 12-50, 30-31. old. 58
