Teológia - Hittudományi Folyóirat 35. (2001)
2001 / 1-2. szám - Dolhai Lajos: Az Eucharisztia és a bűnbocsánat szentsége
A legalapvetőbb feltétel: „megkülönböztetni az Úr testét". De mit is jelenthet az egész szöveg összefüggésében ez a páli kifejezés?12 Elsődleges értelme az, hogy vannak olyanok, akik az agapén nem tesznek különbséget a közönséges étel és az Eucharisztia között, vagyis nincs meg bennük az Eucharisztia vételéhez szükséges hit. „Az Úr teste" jelenti a közösséget is, amit Pál apostol szintén Krisztus testének nevez (lKor 12,12-27). Ezt az értelmezést sugallja a megelőző fejezet is, ahol az apostol összehasonlítja az eucharisztikus közösséget a pogány szertartások közösségével, és rámutat a kettő lényegi különbözőségére. A keresztény nem lehet egyszerre vendég „az Úr asztalánál" és a „gonosz lelkek asztalánál" (lKor 10,21). A keresztény ember viselkedésének alapja az, hogy „mi ugyanis sokan egy kenyér és egy test vagyunk, mivel mindnyájan egy kenyérből részesülünk" (lKor 10,21). A korinthusiak bűne nemcsak az, hogy nem tesznek különbséget a közönséges kenyér és az Eucharisztia között, hanem az is, hogy elfelejtik: Krisztus teste, vagyis a keresztény közösség hitből fakadóan alapvetően különbözik más közösségektől. Az Egyház értelmezése szerint, a „vizsgálja meg magát mindenki" szavakkal, az apostol figyelmeztet, hogy alapos lelkiismeret-vizsgálat által döntsük el, hogy méltók vagyunk-e (a kegyelem állapotában vagyunk-e) odajárulni az eucharisztikus lakomához. Nyilvánvaló, hogy az apostol még nem egészen erre gondol. Az a „méltatlanság", amiről Pál apostol beszél, a keresztények egymás iránti diszkriminatív jellegű szeretetlen- sége, ami felháborító módon nyilvánul meg a korinthusi közösségben, amikor még az Eucharisztia ünnepléséhez elválaszthatatlanul hozzákapcsolódott az agapé. Akik így viselkednek, nem értik meg, hogy Krisztusban egy Test lettünk, és nyilvánvaló, hogy ez a negatív viselkedés tiszteletlenség az Eucharisztiával szemben is. Akiben nincs meg a testvéri szeretet, aki nem viselkedik szolidárisán, az „Úr teste és vére ellen vét" (lKor 11,27). Ennek következménye, hogy Isten már ítéletet kezd tartani a könnyelmű korinthusiak fölött. A tridenti zsinat katekizmusa, a Catechismus Romanus, a korinthusi levélből kiindulva így beszél a szentáldozáshoz szükséges előkészületről: „Először is tehát előkészületül azt tegyék a hívek, hogy különböztessék meg az asztalt az asztaltól, e mennyei kenyeret a közönségestől. És az akkor történik, ha erősen hisszük, hogy jelen van valóságos teste és vére az Úrnak, akit imádnak az égben az angyalok... Ezt teszi ti. „megkülönböztetni az Úr testét", amire az apostol intett; a másik igen szükséges előkészület pedig az, hogy mindenki kérdezze meg önmagát, békében van-e másokkal, igazán és leikéből szereti-e felebarátait".13 A protestáns jubileumi szentírás-kommentár szerint az lKor 11,27-34. versekben intelmek vannak a helyes úrvacsorázásra. „Lényegüket így lehet összefoglalni: a) legyetek tisztában a Krisztus test értelmével, s adjátok meg neki az őt megillető tisztességet; b) érezzétek felelősséget Krisztushívő testvéreitek iránt".14 A magunk megvizsgálása, református vélemény szerint is, legalább három dolgot foglal magában: „van-e bennünk elég alázatosság, van-e őszinte hit és tiszta szeretet". Az első a bűnbánathoz vezet, a második a hit megváltásához, a harmadik pedig annak megfogadásához, hogy Isten iránti hálából szeretetben fogunk élni. A dogmatika kézikönyve, i. m., 290. Cath. Romanus, II. rész, IV,55. Az Újszövetség könyveinek magyarázata, Budapest 1969, 212. 14
