Teológia - Hittudományi Folyóirat 35. (2001)
2001 / 3-4. szám - Budaházy Gábor: A keresztény bölcselet kezdeteinek filozófia háttere: a középplatonizmus
tetlen lett. Amikor pedig bekövetkezett a különböztetés az első és a második isten között, akkor az ideák a második démiurgikus isten elméjébe kerültek át, és azt is megfigyelhetjük, hogy egyfajta másodlagos, kiterjesztett értelemben mint a világlélekben lévő gondolatok is előfordulnak; legalábbis Plutarkhosznál65 és a késői püthagoreusok- nál66 megtalálhatjuk a léleknek a platónikus „matematikai elemekkel" való egyenlővé tételét, a középplatonizmus összefüggésben, amely megegyezik valami köztes dologgal a szabályos ideák és az érzékelhető tárgyak között. Ám még ha volt is számottevő elgondolás a középplatonizmusban az ideatan vonatkozásában, ennek semmi jele nem maradt meg. Alkinoosz a Didaszkalikosz 9. fejezetében az elfogadott középplatonikus tanokat foglalja össze arról, hogy mik az ideák, milyen a kapcsolatuk más létezőkhöz: istenhez, a fizikai világhoz, de komoly témák irányában (az ideák természete, fontosságuk a tudományelmélet tekintetében) meglehetősen szűkszavú. Plutarkhosztól ugyan fennmaradt egy műcím: „Honnan származnak az ideák"67, de bizonyára ez a munka sem lehetett áttörő jelentőségű a tárgyban. Ezt tekintetbe véve, a késő-platonikusok elégedettsége az ideatannal meglehetősen meglepő68. Egyedül csak az Enneádok 6. 7 első részét tekinthetjük olybá, mint az e témában végzett számottevő kutatást. Egy másik téma, ami komoly figyelmet érdemelt volna, de úgy tűnik, hogy nem kapta meg, az az ideák viszonya az anyaghoz, és a fizikai világnak az elemi háromszögekből való megalkotásának ezzel összefüggő kérdése. Nem igazán lehet észrevenni az erre vonatkozó filozófiai kérdésfeltevés nyomát Alkinoosznak a platóni elgondolást a Didaszkalikosz 12-13. fejezeteiben való összefoglalása mögött, amely valószínűleg a kérdés II. századbeli állapotát tükrözi. Ugyan Antiókhosz számára az anyagtalannak az anyaghoz való viszonya fel sem merült69, az ember mégis azt gondolná, hogy az azt követő idők platonikusai számára ez roppant fontos téma volt. Plutarkhosz műveinek címlistájában találunk ide vonatkozó címet is70, de sajnos nincs tényleges értesülésünk arra nézve, hogy ez vajon mit is tartalmazhatott magában. Ami Alkinooszt illeti, ő egyszerűen összefoglalja, ami a Timaiosz-ban található, és ezzel elintézettnek tekinti a témát. Az egyetlen kérdés, amivel adataink szerint ebben az időszakban sokat vitáztak71, hogy vajon négy vág}' öt alapelemből áll-e a világ, attól függően, hogy visszautasítjuk vagy elfogadjuk az Arisztotelész-féle elgondolást az étherről, mint a mennyei világ sajátos alapeleméről. De úgy látszott, hogy még ez a vita is megfogalmazásokkal kapcsolatos vitákká változik. Sok platonikus azonosította Arisztotelész étherét a sztoikus tiszta tűzzel, a sztoikusok pedig felismerték, hogy a mennyei világ tüze felsőbbrendű fajtája annak, amit mi itt a világban tapasztalunk. Megfigyelhetjük, hogy sokan72 ebben a te65 De An. Proc. 1013d; 1023b 66 Többek között Gádeszi Moderatus, Gerazai Nikomakhosz esetében. 67 Maga a mű elveszett. 68 Figyelembe véve azokat az erős ellenérveket is, melyekkel korábban ezt az elgondolást Arisztotelész támadta. 69 Nyilvánvalóan azért, mert Antiókhosz erősen magáévá tette a sztoikus materializmust. 70 „Az anyag ideákból való részesedésének módjáról". 71 A különféle álláspontokra az egyes szerzőknél a történeti összefoglalóban helyenként utaltam is. Egyébként ez a véleménykülönbség bizonyára részben bizonytalanságnak is tekinthető. 72 Konkrétan többek között Philón (Heres. 283; de Plant. 1-8), Plutarkhosz (de Pác 930e, 943d-e), és Apuleius (de Deo Socr. 8). 11
