Teológia - Hittudományi Folyóirat 35. (2001)
2001 / 3-4. szám - Budaházy Gábor: A keresztény bölcselet kezdeteinek filozófia háttere: a középplatonizmus
dacára mégis megfigyelhetjük a tanítás törzsének egyfajta konkretizálódását38, és azt a tényt, hogy még ilyen mérvű válogatás, sőt bizonyos ellentmondások ellenére is az iskola tagjai Platón személyét tekintették mérvadónak39, az ő nézeteit próbálták rekonstruálni, így egy olyan tendencia alakult ki, mely kihangsúlyozta a különbségeket a platonizmus - vagy az általuk „platonizmusnak" tartott nézetek -, és minden más iskola között, valamint különféle művek születtek, melyek fő célja kimondottan a peripateti- kus, sztoikus és egyéb nézetek cáfolata volt40. A tényleges eklekticizmus és a szándékolt orthodoxia közti feszültség akadályozta meg, hogy a különféle elemek igazában vett egységbe szerveződhessenek. Valódi szintézis majd csak később, a neoplatonizmus be- köszöntével alakul ki, de erre a szintre a középplatonizmus előkészítő fázisa nélkül aligha lehetett volna eljutni, mely utóbbinak így tehát bizonyos filozófiatörténeti jelentősége is van; de számunkra elsősorban mégis inkább a kereszténybölcselet kezdeteinek szellemtörténeti háttereként érdekes41. Ebben az örökségben, minthogy a hagyománynak ezen szakaszából oly sok minden elveszett, Alkinoosz Didaszkalikosz című kis kézikönyve a mi számunkra egy igen értékes részt képvisel, tekintet nélkül arra, mit is jelenthetett ez a mű igazából a kortársak számára - feltételezéseim szerint egy középszerű tankönyvnél mindenesetre aligha többet. A KÖZÉPPLATONIZMUS ÉS ALKINOOSZ TANÍTÁSÁNAK ÖSSZEFOGLALÓ ÁTTEKINTÉSE 1. Logika Logika terén a legfontosabb eredmény az arisztotelészi logikához való közelítés, a Theophrasztosz- és Eudémosz-féle további fejlesztések figyelembe vételével. Utóbbi két tudós fejlesztette ki a feltételes szillogizmusok egyfajta rendszerét42 azzal, hogy megkülönböztették a „tiszta" és a „kevert" feltételeket, melyek közül utóbbi lett az, amit a sztoikusok is átvettek. A platonisták ennek későbbi kölcsönvételét azzal látták igazolva, hogy ennek előzetes formáját megtalálni vélték már Theophrasztosznál is. Ez a szintézis Alkinoosznál a Didaszkalikosz 6. fejezetében mutatkozik meg, ahol mind a kategorikus, mind a feltételes szillogizmusokat felismeri a platóni dialógusokban, különösen a Parmenidész-ben. Egyébként azt is gondolták, hogy Platón ismerte a tíz kategória tanát, 38 Ennek az egységnek a bimbódzó kialakulása teszi lehetővé, hogy a platóm örökség átjusson elsőként Plotinosz és követői, majd az ő közvetítésükkel a későbbi korok és tudósok (mint Szent Ágoston) birtokába. 39 Ennek alapján nevezhetjük tulajdonképpen közép-„platonizmusnak" az irányzatot. 40 Ilyen szándékot Alkinoosz esetében is gyakran felfedezünk. 41 Véleményem szerint a középplatonizmus önmagában vett bölcselettörténeti jelentőségének józan megítélése nem vezethet ahhoz a felületes nagyvonalúsághoz, melynek eredményeképp erről a szakaszról egyáltalán nem veszünk tudomást - ahogyan például több tudományos összefoglaló munka, vagy könyvtár teszi, ahol a „középplatonizmus" címszó elő sem fordul. 42 Ezt a csoportot különben Arisztotelész többé-kevésbé figyelmen kívül hagyta. 7
