Teológia - Hittudományi Folyóirat 35. (2001)
2001 / 1-2. szám - Beran Ferenc: Munka és munkanélküliség
jében szolidaritást vállalt a társadalom peremén élő emberekkel, a betegekkel, az elhagyatottakkal, a rabságban levőkkel (Lk 4,18). Az utóbbi években az Egyház sokat tett a lelki segélyszolgálatok, intézmények megszervezésében. Ilyen például a Híd- Családsegítő Központ, a Caritas Lelkisegély Telefon Szolgálat, a Szenvedélybetegekért mentő Szamaritánus Egyesület és más szociális intézmények.18 A lelki segítség nem merülhet ki abban, hogy vigasztalást ad, hanem segítséget kell adnia ahhoz, hogy a munkanélküli ember helyesen tudja értékelni önmagát, higgyen abban, hogy - a nehézségek ellenére is -, ő egy értékes ember. Ez a helyes önértékelés segítheti őt abban, hogy bátran szembenézzen a problémákkal, és környezetének segítségét elfogadva megoldja azokat. Ehhez adhat nagy segítséget a keresztény hit, amely azt vallja, hogy az ember értékét nem az elvégzett munka mennyisége, minősége, vagy társadalmi megbecsülése adja meg, hanem az, hogy ő Isten gyermeke és munkatársa. Isten az ember munkájánál nemcsak a teljesítményt, hanem a szándékot is értékeli. A harmadik mód, ahogyan az Egyház segítséget tud adni a munkanéküli embernek, az érdekvédelem és a lelki segítségnyújtás mellett, az a gazdasági segítség, vagyis munkalehetőség biztosítása. Ez az elgondolás megfelel az utóbbi időben sokszor használt „szubszidiaritás" elvének, amely szerint a munkahelyek biztosítása nemcsak az állam feladata, hanem a munkáltatóké is. Az államnak azonban segítséget kell adni ehhez a törekvéshez.19 Köztudott dolog, hogy Egyház közvetlenül nem vesz részt a gazdasági életben, tehát nem gyárt ipari cikkeket, nem hoz létre mezőgazdasági termékeket, nem foglalkozik kereskedelemmel. Ez igaz, azonban ennek ellenére az Egyház mégis jelen van a gazdaságban. Az Egyház tagjai ugyanis aktívan részt vesznek a társadalom életében, másrészt vannak az Egyháznak olyan intézményei vagy tevékenységei, amelyek munkalehetőséget biztosíthatnak a rászorulók számára. Néhány példa erre. Az esztergomi Kolping egyesület testvérkapcsolatot létesített a németországi Lindau városának Kolping szervezetével. A német egyesület megajándékozta a magyarokat egy olyan szakmunkásképző iskolával, amelyben lehetőség nyílik fiatalok képzésére és átképzésére. Ez az iskola csökkentheti a munkanélküliséget, hiszen a gyors átképzéssel a feleslegessé vált munkaerőt át lehet csoportosítani egy olyan szakterületre, amelyre igény van a társadalomban. Ki kell emelni, hogy a keresztény gondolkodású oktatók külön gondot viselnek a hátrányos helyzetű fiatalok képzésére. Köztudott, hogy a Magyar Máltai Szeretetszolgálat is alkalmaz munkanélküli embereket, oly módon, hogy meghatározott időre, meghatározott bér ellenében közhasznú munkát végeztet velük. Az egyesület különös gondot fordít a hajléktalanokra, akiknek a jelentős része munkanélküli is egyben. Ezenkívül vannak egyéni kezdeményezések is. Ausztriában például vannak olyan üzemek, amelyeknek keresztény gondolkodású vezetői napi kétórás munkaidőben alkalmaznak olyan munkanélkülieket, akik tartósabb munkát megromlott egészségi állapotuk miatt már nem tudnak végezni. Foglalkoztatottságuk, a közösségi tevékenységben való részvétük növelheti ezeknek az embereknek az önbecsülését és serkentheti őket, hogy egészségük visszanyerésével újra a társadalom megbecsült tagjaivá váljanak. Végül meg kell említeni, hogy a munkanélküliek szervezett foglalkoztatottsága egy nagyobb plébánián is megtörténhet. Ennek az egyik módja az, hogy a plébánia gazdasági vállalkozásba kezd, és ehhez főállásban embereket alkalmaz. Ilyen vállalkozás lehet pél18 Magyarországi egyházak, felekezetek, vallási közösségek, Miniszterelnöki Hivatal, 1995-96. 74-78. » W OCKENFELS, i. m. 60.
