Teológia - Hittudományi Folyóirat 34. (2000)

2000 / 3-4. szám - Kocsis Imre: Történelem és üdvtörténet Lukács kettős művében

kális biblikusok is árnyaltan fogalmaznak, amikor Lukácsról mint történetíróról be- szélnek. Ennek egyik oka az, hogy a történeti érdeklődés szempontjai nem mindig mu- tathatók ki a kettős műben. A világtörténelemmel való összekapcsolás csak az evan- gélium elején és az Apostolok Cselekedetei második felében található meg. A kronoló- giai és földrajzi adatok sem mondhatók mindig pontosnak. Júdeán például nem Zsidóország déli részét érti a szerző, hanem egész Palesztinát (vö. Lk 1,5; 4,44; 23,5). Mivel az evangéliumban más pontatlanságok is előfordulnak'10, a kutatók általában arra a következtetésre jutnak, hogy Lukács nem ismerte igazán Palesztina földrajzát. Emellett világosan kimutatható az a törekvése is, hogy a palesztinai adottságokat gö- rög adottságokkal helyettesítse. A béna meggyógyításáról szóló jelenetben például a tető megbontásával kapcsolatban cserepekről beszél (Lk 5,19), ami a görögöknél és nem a zsidóknál szokásos építkezési módnak felel meg.

Lukács kettős művének megítélésénél még jelentősebb annak tudomásul vétele, hogy az anyag elrendezésében és az események előadásában sok esetben teológiai szempontok a meghatározók. A szerző nem pusztán történeti tényközlésre, hanem mélyebb teológiai tartalom kifejtésére is törekedett. Ennek alátámasztására álljon itt néhány példa:

1° Az evangélium harmadik fejezetének elején (3,1-20) Lukács Keresztelő János mű- ködéséről ír, de úgy, hogy János fellépésének és igehirdetésének elmondása után a bőr- tönbe vetéséről is beszámol. Ezután következik a Jézus megkeresztelkedéséről szóló el- beszélés (3,21-22), amelyben János neve már nem szerepel. Ha a perikópák sorrend- jét kronológiai értelemben vennénk, arra a következtetésre kellene jutnunk, hogy Ke- resztelő János a megkeresztelkedés idején már börtönben volt, és nem találkozott Jé- zussal. Ám jogosan gyaníthatjuk, hogy az események ilyen jellegű elrendezése teoló- giai célzatú. Lukács világosan el akarja határolni egymástól Jánost és Jézust: János- nak először le kell lépni a színről, hogy felléphessen Jézus.11

2° A Lukács-evangélium egyik sajátos része a Jézus jeruzsálemi útjáról szóló beszá- móló (9,51-19,27). A jeruzsálemi út témája nem új, hiszen Márknál is szerepel. Új- szerű viszont a téma előadása. Márk ugyanis a Jeruzsálembe vezető útnak egyetlen fejezetet szentel, Lukács ellenben majdnem tizet. A harmadik evangélista a jeruzsále- mi út motívumát hosszú úti beszámolóvá (Reisebericht) formálta át, mégpedig úgy, hogy a nem Márktól származó anyag nagy részét, vagyis a Beszédgyűjteményből és a saját hagyományból származó szövegeket a Jeruzsálembe történő vándorlás kereté- be helyezte el. Az úti beszámolóval Lukács egyértelműen teológiai célkitűzést követ. Feltűnő, hogy az úton - az utolsó szakaszt (18-Ί9. fej.) kivéve - nem fedezhető fel iga- zi előrehaladás: a 17,11-ben Jézus még mindig Szamaria és Galilea határán tartózko- dik. Még feltűnőbb, hogy az úti beszámoló nagy részében Jeruzsálemen kívül más helységnév nincs megadva. Viszont rendszeresen visszatér annak megállapítása, hogy Jézus úton van Jeruzsálem felé, sőt Jézusnak Jeruzsálembe kell mennie. Ez a tény vi111 Ilyenek a Názárettel és az Emmausszal kapcsolatos adatok. Vö. KOCSIS I., Lukács evangéliumi!, Budapest 1995, 98 és 511.

״ Eltérő szerkesztési eljárás figyelhető meg a gyermekség-evangéliumban, hiszen ott Lukács párhuzamos jelenetekben mutatja be Keresztelő János, illetve Jézus születését és gyermekkorát. Ám ez a párhuzam éppen annak kidomborítását szolgálja, hogy Jézus személye és küldetése felülmúlja Jánosét. Vö. LIPTAY GY. - RÓZSA H., Krisztus Jézus született, Budapest 1978, 27-31; F1TZMYER, J. A., Luke I, 313-316.

ΞΞΞΖΖ 102 -7----