Teológia - Hittudományi Folyóirat 34. (2000)

2000 / 3-4. szám - Dolhai Lajos: A keresztség és az Egyház egysége Szent Cyprianus műveiben

hogy az ő rendelkezése alapján az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében kell keresztelni (vö. Ep. 27,3). A csak Jézus nevében kiszolgáltatott keresztség tehát nem lenne meg- felelő (Ep. 73,17); mivel Krisztus is a hatalmát az Atyától kapta.

A Szentháromság nevében keresztelni nemcsak azt jelenti, hogy mind a három is- teni személyt segítségül hívjuk. Ez megköveteli az igaz hitet is, a Szentháromságra vo- natkozó helyes hitet, vagyis az Egyház közösségében megvallott hitet (Ep. 73,18.21). Éppen a hit ortodox megvallásának a fontossága miatt helyezkedik szembe Cyprianus

I. István pápával, aki - szerinte - elismerné a gnosztikusoknak a keresztségét is (74, 7). Ez a szentháromságos-hit fontosabb, mint a keresztségnek a liturgiája, mivel en- nek a hitnek köszönhetően egy katekumen is üdvözölhet a vértanúság által, anélkül, hogy fölvette volna a vízkeresztséget.28 Az is figyelemreméltó, ahogyan Cyprianus összehasonlítja az Egyház egységét a Szentháromság egységével.29

2. A KERESZTSÉGBŐL EAKADÓ ESZMÉNYEK

Nyilvánvaló, Cyprianus lelkipásztori tevékenységében, - az eretnekkeresztséggel kapcsolatos vitán kívül is - ismételten beszél a keresztség szentségéről, sőt azt is mondhatjuk, hogy az ő lelkiségének egyik hangsúlyos gondolata: a keresztségből fa- leadó lelkiség. Ennek a keresztségi lelkiségnek több szempontját is felfedezhetjük írása- iban:

2. 1. A keresztény élet a keresztséggel kezdődik

M. Spanneut megjegyzi,30 hogy Cyprianus több mint húsz alkalommal úgy beszél a keresztségről, mint kezdetről, amelynek a keresztény élet a beteljesedése (״accomp- lissement"). A keresztény életben azt kell megvalósítani, kibontakoztatni, ami megke- resztelkedésünkkor elkezdődött bennünk. A Donatushoz írt műben ezt írja: ״Amivé már válni elkezdtünk, azt a nekünk adott Lélek saját tetszése szerint gyarapítja."31 A halandóságról szóló írásában ezt olvassuk: ״...és aki Krisztus és Isten embere kezdett lenni, az viselje is magát Krisztushoz és Istenhez méltóan!"32 A féltékenységről és irigységről szóló írása így figyelmeztet: ״A mennyei képmását azonban nem hordoz- hatjuk, csak akkor, ha már kezdtünk benne lenni, 11a már Krisztus hasonlatosságát mutatjuk."33 ״...Már átváltoztál, már nerp az vagy, ami voltál, elkezdtél az lenni, ami nem voltál, hogy az isteni születés világóskodjék benned."34 Tehát azt kell monda- nunk, hogy a vértanú püspök szerint a keresztség számunkra az elköteleződés válla- lását jelenti; egy sajátos hivatás, meghívás, hogy mindaz teljessé váljék, ami egykor a keresztségben megkezdődött bennünk.

M Epist., 73,22; vö még Testimoniorum 111,43 A katolikus egyház egységéről, 16.

■'iu Vö. Tertullien e les premiers moralistes africains, Paris 1969, 10; továbbá GAUDETTE, E, Baptéme et vic chrétienne cbez S. Cyprien de Carthage, Quebec, 1971.

·יי Vö. Donatushoz 5, vö. még 3-4 is: ״Dei esse coepimus": ״a bűn alattvalójaként élt, és az Istené kezdett lenni."

2י A halandóságról, I.

■U A féltékenységről, 14.

u Uo. 15.

94