Teológia - Hittudományi Folyóirat 34. (2000)
2000 / 3-4. szám - Beran Ferenc: Szociális igazságosság - szeretet és szolidaritás
ságosság elve számára. Az egyik ilyen korlát az, hogy az ember teremtmény. Isten az embert szeretetből teremtette, majd Krisztus által megigazulttá tette. Az embernek az a legfontosabb feladata, hogy az isteni szeretetre választ adjon és nem az, hogy a jog szerint cselekedjen. Az igazságosság elvének a másik korlátja az, hogy az ember töké- letlen. A tökéletlen ember nem képes arra, hogy az emberi természetének megfelelő jo- gait felismerje és megfogalmazza. Ezeket a hiányokat a szeretetnek kell kitölteni. A harmadik ok, amely korlátozza az igazságosságot az, hogy az ember bűnös. Az em- bér bűnössége miatt szükség volt arra, hogy Isten pozitív törvényt adjon az ember számára. Ez a pozitív törvény azonban csak a cselekedetekre vonatkozik és nem a szándékra. A szeretet annyiban több mint a törvényre épülő igazságosság, hogy az emberi jó szándékot is megköveteli. 3. A szolidaritás elve Az utóbbi évtizedekben a társadalmi kérdésekkel egyházi tanítás, a ״szociális igaz- ságosság", a ״szociális szeretet" fogalma mellett széles körben alkalmazni kezdte a ״szolidaritás" fogalmát is. Ez a fogalom sok szempontból közel áll a szociális szeretet fogalmához, azonban vannak olyan szempontok, amelyek miatt mégis célszerű meg- különböztetni attól. A szociális szeretet, ahogy azt korábban láttuk, az igazságossá- got meghaladva magában foglalja a társadalom részéről a jó szándékot, a karitatív cselekedeteket és az áldozatkészséget. A szolidaritás fogalmát szélesebb körben szók- ták alkalmazni. A szolidaritás általánosan annak felismerést jelenti, hogy az ember a másik embertől függ, ״a másik nélkül nem élhet, nem fejlődhet, és nem lehet igazán boldog". Ennek az eszmének az ereje elsősorban veszély helyzetekben mutatkozik meg, amelyben az emberek ״egymásra találnak". Az Egyház tanítása szerint a szolidaritás a társadalomban megnyilvánuló olyan jóakarat, törekvés, amely minden ember javá- ra irányul. A szolidaritás tehát ״nem valami érzelmi szánalom és bizonytalan irgal- másság, vagy felületes részvét annyi szenvedő ember iránt, hanem ellenkezőleg: eltö- kélt akarat, állandó gondoskodás a közjóért, azaz mindenkiért külön-külön és ősz- szességében, mert mindnyájan felelősek vagyunk". A teológia az Egyház útmutatása szerint széles körben alkalmazza a szolidaritás fogalmát. A szolidaritás fogalmát lehet a társadalmi erkölcsre és lehet a személyes kapcsolatok erkölcsére is alkalmazni. Társadalmi erkölcs vonatkozásában azt jelenti, olyan törvényeket hoznak, amely a szegényeket segíti, vagy olyan karitatív szerve- zeteket hoznak létre, amelyeknek a célja a szegények megsegítse. A személyes kap- csolatok erkölcsére nézve azt jelenti, hogy az ember, mint felelős személy jó szándék- kai fordul a szegények felé, s ha kell áldozatot is vállal értük. A szolidaritásnak tehát mindenki és minden szükséget szenvedő csoport vagy ország felé meg kell nyilvánul- nia, ha azok kiszolgáltatott helyzetben vannak. Erre a széles alkalmazhatósági terű- letre utal II. JÁNOS PÁL pápa szociális körlevele: ״A szolidaritás segít bennünket ab- ban, hogy a ״másikban" - személyt, népet, nemzetet lássunk, és ne valamiféle esz- köznek tekintsük... tekintsük őt hozzánk ״hasonlónak", ״segítőtársnak", aki hoz- zánk hasonlóan részt vesz az élet lakomáján, amelyre Isten minden embert egyaránt meghívott" 88
