Teológia - Hittudományi Folyóirat 34. (2000)
2000 / 1-2. szám - KÖNYVSZEMLE - Kránitz Mihály: Vanyó László: Bevezetés az Ókeresztény kor dogmatörténetébe
VANYÓ LÁSZLÓ Bevezetés az Ókeresztény kor dogmatörténetébe A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának Jegyzetei (Szent István Társulat, Budapest, 1998. 568. old.) Egyetlen kötetben kezünkben van az új dogmatörténet. A szerző hosszú, eredeti, kiérlelt vállalkozása a tíz évvel ez- előtt két kötetben megjelent jegyzetanyag bővített, naprakészen átadott, most már végleges formában megjelent értékes al- kotása. Igényes figyelmet szentel a törté- neti és a dogmatikai nézőpontnak, ami- kor az első keresztény századok rendkí- vüli ismeretéről tesz tanúságot. Az első bevezető fejezet a dogma- történeti elméleti-teológiai kérdéseivel foglalkozik: pontosítja a kötet célját és a vele kapcsolatos fogalmakat. A második nagy fejezet egy hatalmas lélegzetvétellel befutja a kezdetektől, az első keresztény közösségtől a dogma kialakulás és fejlő- dés ismert állomásait: a hitvallási formu- lás, a szentírási kánon, az egyházkép, a szentségek majd a kinyilatkoztatás téma- körét. Ennek a fejezetnek a második része a helyes és tiszta hit formálódásának út- vonalát kíséri figyelemmel az istenfoga- lom felvetődésétől a szentírási megfogal- mazáson át a teológiai kifejtésig, annak sokszor kínlódásoktól sem mentes ponto- sításáig. A harmadik és egyben utolsó nagy fejezet négy századot ölel át és vizsgálja a IV. századi patrisztika aranykorának főbb eseményeit, elsősorban az I. Nikaiai Zsi- nat (325) hitvallását, a híres homoúsziősz fogalom viszontagságot sorsát. Kü- lön foglalkozik a Szentlélek istenségének kérdésével a Konstantinápolyi Zsinat (381) kapcsán, melynek során ismerteti Athanasziosz és a kappadókiai atyák: Nagy Szent Baszileiosz, Nazianzoszi Szent Gergely, Nüsszai Szent Gergely munkásságát. A krisztológia IV-V. száza- di tárgyalása során megjelennek a latin szerzők is: Nagy Szent Leo, Tertullianus és Szent Hilarius. Az V. század nagy ese- ményei között szerepel az Efezusi Zsinat (431), Nesztoriosz és Kürillosz vitájával és Szűz Mária istenanyaságának kihirde- tésével, majd a Khalkedóni Zsinat (451) nevezetes krisztológiai dogmájával. Az 553-as és a 680-as Konstantinápolyi zsi- natok elemzése után a szerző a kegyelem- tan fejlődésének bemutatásával Szent Ágoston, a donatizmus és a pelagianiz- mus küzdelmét is vázolja. A tankönyv befejező részében a 787-es Nikaiai Zsinat mellett a képrombolás meglepő fordula- taival ismerkedhetünk. A dogmatörténet kiváló megjeleni- tésű kézikönyve, hosszú évekre, a Hittu- dományi Kar hallgatói mellett, más a te- ológiát tanulni szándékozók ismeret- anyagát is megalapozhatja, az Egyház számára oly fontos első századok idejé- bői. Kránitz Mihály 84 KÖNYVSZEMLE
