Teológia - Hittudományi Folyóirat 34. (2000)
2000 / 1-2. szám - Vanyó László: Üdvtörténet, egyháztörténet, politikai teológia
tak a törvény kora előtt: Ádám, Noé, Ábrahám; a törvény korában: Mózes és Áron; majd Keresztelő János Jézus megkeresztelkedéséig81. Kelemen beszél a törvény előtt, vagy a törvény alatt élt igazakról, akik hitük alapján igazultak meg, és akiknek jótet- tei a keresztények számára törvény82. Az alexandriai tanító számára lehetnek külön- böző korszakok, de csak egy történelem van, amely számára azonos az egyetlen iste- ni pedagógia folyamatával. ״Amint az evangélium hirdetése a maga idejében ma elér- kezett hozzánk, ugyanúgy a maguk idejében adattak a törvény és a próféták a barbá- roknak, és a görögöknek a filozófia, amely fokozatosan előkészíti a füleket az igehir- detésre5·8״. A filozófia amolyan ״harmadik" szövetség már szinte, a filozófia a görö- göknél ugyanazt a szerepet töltötte be, mint a törvény a zsidóknál, az isteni gondvi- selés műve84. Órigenész Számok könyvéről mondott homiliái nem egy nép történetét beszélik el, hanem a lélek tisztulásának fokozatairól beszélnek, az Énekek énekéhez írt kommen- tárjának menyasszonya az Egyház85. A Római levélhez írt kommentárban az egyén- re vonatkoztatja Órigenész mindazt, amit az apostol az emberiségről mondott. Mind- ez azzal is összefügg, hogy az Új szövetségben az egyén fontos, az Ó szövetségben ez nincs mindig így, az ősi korszakban a kollektívum volt a döntő. Amellett Órigenész ragaszkodik ahhoz, hogy Szent Pál szerint a törvény ״pneumatikus" volt (Róm 7,14)86. A folytonosság a történetírásban: folytonosság az Ó- és Újszövetség között. Olvasata miért nem szószerinti, történeti, miért kell ״szelleminek" lennie? Mert Órige- nész szerint még a tipológia sem elegendő a két szövetség egységének állításához, hi- szén a történelmi események horizontális vonalán minden időbeli esemény esetleges, és akkor a tipológia is csak két esetleges történelmi személyt, eseményt, körülményt vonatkoztatna egymásra, vagy kapcsolna össze egymással. De mi filozófiai bizonyí- tó ereje lenne ennek? Kevés. Órigenész ezért a tipológia mögött azokat a momentumo- kát kutatta, amelyek a történelmi események és az örök isteni lét mozzanatait kap- csolják össze. Ez nála az ״anagógé" értelme. 10. Euszebiosz ״történész"-״exegéta" Euszebiosz ״történész" a ״filozófus-exegéta" Órigenész tanítványa, mindazonáltal nem volt olyan kiváló filozófus, mint a nagy alexandriai, és nem volt jó rétornak ne- vezhető püspök se, de mondható tudósnak és politikusnak87. Biblikus kutatásai Óri«י Strom 1,21,135; GCS 15,84. old. מ Strom 11,2,12,2; 11,9,43,5; 11,19,100,1; GCS 15,119,136,167. old. »3 Strom VI,6,44,1. GCS 15,453. old. ÍM Strom 1,5,28; VI,5,42; VI,17,159,1; VI,8,67. GCS 15,18, 452-453, 513-515, 485. old. 8s Nem osztjuk A. Luenau nézetét, aki szerint ebben a kommentárban Órigenész az individuum szempontjait érvényesítette, mert valójában a szöveget Krisztus és az Egyház viszonyára értelmezte. י,״ Őrig. In Jo 9,39; PG 14;384 A. 87 260 körül született valószínűleg a palesztinai Caesareaban, de nem valószínű a feltételezés, hogy zsidóként látta meg a napvilágot, azt azonban nem tudjuk vajon szülei keresztények voltak-e. E. SCHWARTZ, Eusebios, Griechische Geschichtschreiber, Koehler et Amelang, Leipzig, 1959, 496. old. Euszebiosz ״Pamphiloszének" (tú Pamphilú) mondta magát, lehet, hogy felszabadított rabszolgája volt a püspöknek. 74
