Teológia - Hittudományi Folyóirat 34. (2000)
2000 / 1-2. szám - Vanyó László: Üdvtörténet, egyháztörténet, politikai teológia
hetségét a gonoszságban hasznosítja33. Úgy tűnik, a történelemről vallott felfogásban a görögöknél a fő áramlat volt a pesszimista. A múlandó történelem láttán a görög szellem az örök körforgás eszméjénél keresett vigaszt, amely a periodikus halhatatlan- ság volt számára. Platón olvasóit arra szólította fel, hogy az ideák világa elérése érdé- kében lépjenek ki a múló idő világából34. A rómaiaknál is a görögökéhez hasonló irányzatok fedezhetők fel. Lucretius lassú haladásról beszélt, az idő lépésről-lépésre napvilágra hozza a felfedezéseket35, hozzá hasonlóan vélekedett Horatius. Vergilius magasztalta Saturnus, Jupiter aranykorát, amelyben az ember érvényesülhet36. Ugyanezek a költők borúlátóan is nyilatkoznak: az idő romboló37. Titus Livius szerint korában a romlottság már tűrhetetlen38. Vergi- lius is az idők viszontagságait panaszolja fel39. Ovidius is a korszakok degenerálódd- sáról beszélt40. A római azonban ismerte az idő derülátó szemléletét is, hiszen az idő Róma jótevő- je volt, mivel a város alapítása mindörökre szólt. Itt valamelyest eltér a római szem- lélet a görög borúlátástól. Az epikureusok és sztoikusok számára az idő valami nem létező, így a történelem sem érdekes, nem a ״korábban"-״azután״, hanem csak a ״kö- vetkező", a ״következmény" létezett számukra. Az egyházatyák ugyan a Biblia felfogását követték, de a görög-latin környezet tör- ténelemről és időről kialakított felfogása állandó kísértést jelentett számukra. 5. A TÖRTÉNELEM KORSZAKAI A BIBLIÁBAN ÉS A KERESZTÉNY SZERZŐKNÉL A. Luneau megállapította: Az ember megváltása különböző szakaszokban és kor- szakok keretén belül ment végbe, a történelemnek megvan a maga jelentősége. Az üd- vösség helyévé lett. Ezen a téren az egyházatyákat a Szentírás inspirálja. Ha a görö- gök és rómaiak istenei tevékenykednek a történelemben, akkor azok a kozmosz iste- nei. A természeti erőkből kiindulva fedezik fel őket, vagy az ember mély hajlamaiból, az istenek a természetet fejezik ki, és annak szimbólumai. Izrael Istene ellenkezőleg, mindenek előtt a történelemben nyilvánítja ki magát, sőt kezdettől fogva benne látták az ég és föld teremtőjét, aki mindenekelőtt az atyák Istene, aki kiszabadította népét az egyiptomi szolgaságból, és bevezette Kánaán földjére. Innen az izraelita hit megvallá- sának történelmi karaktere, amelyben a hívő, mielőtt felajánlaná áldozatát, nem a te- remtés csodáira hivatkozik, hanem ״Isten csodás tetteire" (mirabilia Dei)41. 33 Poszeidoniosz Firmicus Maternusnál, Mat. 111,1,15. 34 Phaidrosz, 248b-249a; Politikosz, 269 c. 35 De rerum nat. V,1449 kk. 36 Georg. 1,121; Aeneis, VI,724-751. v HORATIUS, Od 111,6,45. 38 Hist Rom, paef. 9. 39 Ed. 1,11-18; 70-72; Y34-39; IX,1-6; Georg. 11,536-539. 40 Metamorph. 1,89-127. 41 ״L'homme est sauvé en diverses étapes et dans le cadre des Sges; l'histoire prend ainsi son importance. Elie devient le lieu du salut. La encore les Peres s'inspirent de l'Écriturc. Si les dieux grecs et romains, en effet, agissent dans l'histoire, ils sont d'abord les dieux du cosmos. Découverts á partir des forces naturelles, oü des tendences profondes de l'homme, ils en expriment la nature et en sont les symbo- les. Le Dieu d'Israel, au contraire, se révéle d'abord dans l'histoire: si, des les origines, on voit en lui le créateur du cid et de la terre, il est d'abord le Dieu des Peres, célúi qui délivre son peuplc de la 66
