Teológia - Hittudományi Folyóirat 34. (2000)
2000 / 1-2. szám - Kránitz Mihály: Az ortodox és katolikus párbeszéd
a megújulás állandó törekvésében a szüntelenül éltetett vágy ama teljes egység megtalálására, mely Egyházaink között ezer éven át fennállt. Itt kell a szeretet párbeszédének mindig megújult erővel és kitartással közbelépnie, mert egyedül ez képes a kölcsönös meg nem értéseket meghaladni, mely szükséges légköre a teológiai párbeszéd elmélyítésének, lehetővé téve a teljes egységre való eljutást. 2Ί. Az első lépés: határt szabni mindannak, ami fenntarthatná a zűrzavart, a meg- vetést és a gyűlöletet Egyházaink között. A Katolikus Egyház vezetői ezért se- gíteni fogják a keleti katolikus Egyházakat és közösségeiket, hogy ők is élőké- szítsák a teljes közösséget a Katolikus és az Ortodox Egyházak között. Az Orto- dox Egyház hasonlóképpen fog cselekedni hívei felé, így lehet majd kezelni egy- szerre szeretetben és igazságban a rendkívül összetett jelenséget, mely Közép és Kelet-Európábán létrejött mind a katolikusok mind az ortodoxok számára. 22. A Katolikus Egyház latin és keleti pasztorális tevékenysége többé nem irányul a híveknek egyik Egyházból a másikba való átvezetésére, vagyis nem törekszik az ortodoxok közötti prozelitizmusra. Saját híveinek lelki szükségeire igyekszik válaszolni, és nem szándékozik az ortodox egyház kárára hódítani. Ebből a né- zőpontból, hogy ne legyen helye a bizalmatlanságnak és a gyanúnak, szüksé- ges különböző pasztorális tervekről való egymás közös tájékoztatása, hogy megkezdődjön Egyházaink püspökei és valamennyi felelősei közötti együttmű- ködés kialakítása. 23. Az Ortodox Egyház és a keleti katolikus Egyházak kapcsolatának történetét ül- dözések és szenvedések jellemezték. Bármilyenek is voltak a szenvedések és azok kiváltó okai, semmiféle triumfalizmust nem igazolnak; senki sem dicsekedhet vagy érvelhet a másik Egyház vádolásában vagy befeketítésében. Egyedül Isten ismeri igazi tanúit. Bármilyen is volt a múlt, Isten irgalmába kell helyezni, és az Egyházak minden energiáját arra kell felhasználni, hogy a jelen és a jövő sok- kai megfelelőbb legyen Krisztusnak övéire irányuló akaratáról. 24. Továbbá mindkét részről szükséges, hogy a püspökök és minden felelős aggá- lyosan ügyeljenek a hívek vallásszabadságára. Szabadon fejezhessék ki vélemé- nyűket, e célból tanácskozva és szerveződve. A vallásszabadság egyébként is azt igényli, különösen a konfliktus helyzetekben, hogy a hívek megfogalmazhas- sák döntéseiket, és külső nyomás nélkül határozzanak, hogy az Ortodox Egy- házzal vagy a Katolikus Egyházzal kívánnak-e egységben lenni. A vallásszabad- ság károsodik, amikor a pénzügyi segítség örve alatt a másik egyház híveit ma- gához vonzza, például a saját Egyházukban hiányzó oktatást és anyagi előnyö- két ígérve nekik. Ebben az összefüggésben szükséges, hogy a társadalmi segít- ségnyújtás közös megegyezéssel legyen megszervezve, úgy mint minden em- berbaráti tevékenység, újabb gyanúsítgatások kialakulásának elkerülésére. 25. Egyébként pedig a keresztény szabadság szükséges tisztelete — a Krisztusban el- nyert legértékesebb adományok egyike — nem tudna olyan alkalmassá válni, eme Egyházak vezetőivel való előzetes megbeszélés nélkül, hogy elindítson egy olyan pasztorális tervet, mely éppen eme Egyházak híveire vonatkozik. Nem- csak bármiféle nyomás kizárandó, hanem a hit hiteles indíttatása által kiváltott lelkiismeret tiszteletet, mely a két egyház felelőseinek lelkipásztori gondoskodá- sát vezérlő alapelvek egyike, kell megbeszélésük tárgyául tenni (vö. Gál 5,13). 26. Ezért kell keresni és megindítani egy nyitott párbeszédet elsősorban azok között, akik ezen a téren az Egyházak iránti felelősséggel rendelkeznek. Valamennyi ide31
