Teológia - Hittudományi Folyóirat 34. (2000)
2000 / 3-4. szám - Rózsa Huba: A bibliai őstörténet forrásai és szerkezete
C. Westermann az őstörténet értelmezésében a mitologikus megközelítést klasszi- kus képviselője, s ez meghatározza a Gén 1-11 szerkezetére vonatkozó álláspontját is. A bibliai őstörténet lényegének megjelölésére az ״Urgeschichte" (őstörténet) helyett az ״Urgeschehen" (őstörténés) kifejezést tartja megfelelőnek. Szerinte a Gén 1-11 elbeszé- lései nem azt akarják elmondani, hogyan lett az ember, sem a rossz irányába történő fejlődését, hanem az ember teremtményiségét bemutatni a maga nagyságában (Isten áldása) és korlátozottságában (halál, korlátozottság, bűn). Vagyis az emberi existencia etiológiájáról van szó: az őstörténés nem a jelen adottságok valódi oka, hanem csak az ember adottságainak ábrázolása vagy bemutatása. Ezért a Gén 1-11 nem tekinthető történelemnek, mert Isten üdvözítő cselekedetei a történelemben mindig szemtanúk előtt történnek, az őstörténésben nincsenek tanúk. A Gén 1-11 nem az emberiség rosszabbodását akarja bemutatni, a bűn lavinaszerű növekedését, hanem a teremtmény Isten elleni lázadásának lehetőségeit, s ezzel a te- remtés eredeti jó volta új megvilágításba kerül. Igaz, hogy a Gén 1-11 egyes elbeszé- lései a jelen kánoni formájukban vonatkozásban állnak a történelemmel abban, hogy folyamatos összefüggésbe kerültek (nemzetségtáblák Ádámtól Ábrahámig), de az őstörténés elbeszéléseinek a jelenhez csak közvetett vonatkozásuk van a történelem médiuma által. Ez azt jelenti, hogy az őstörténés elbeszélései az ember örök, időtlenül érvényes adottságait hangsúlyozzák. Az Ábrahámmal való összekapcsolásban az jut kifejezésre, hogy a Gén 12. fejezettel kezdődő történelemben az ember ugyanolyan, amilyennek a Gén 1-11-ben megismerjük, azaz az őstörténés a történelemben élő em- bér révén van kapcsolatban a jelennel. A Gén 12. fejezettel kezdődő történelemre néz- ve pedig azt jelenti, hogy az őstörténés együtt halad Isten népének történetével. Az őstörténés mégha őstörténetnek nevezzük is nem az emberiség előtörténete abban az értelemben, mintha a szerző Istennek azokat az üdvözítő tetteit beszélné el, amelyek az Ábrahámmal kezdődő üdvtörténet előtti időben történtek38. Az elmondottak alapján C. Westermann a Gén 1-11 kifejtésében az egyes elbeszélé- sek vagy genealógiák jelentéstartalmára fordítja figyelmét, és kevésbé az összefüggés- re, akár a záróredakcióra, akár a forrásokra (J, P,). A Gén 1-11 egységei egymást kiegészítő rendben helyezkednek el, ezért átfogó szerkezet felállításával nem is foglal- kozik. Az elmondottakkal ellentétben az ún. ״szinkronikus" szövegleírás egészen új meg- közelítést ajánl. Nem foglalkozik a bibliai szöveg az irodalomkritikai analízisével és el- tekint az őstörténet feltételezett forrásainak (J, k) kérdésétől és azok magyarázatától. A Gén 1-11 elbeszéléseinek értelmezésében azt sem tekinti lényegesnek, hogy elhelyez- ze azokat Izrael történetének valamely szakaszában, hanem az elbeszélés belső dina- mikájára és témáira helyezi a hangsúlyt. Ennek a megközelítésnek képviselői többek között P. D. Miller, D. J. Clines, C. Savasta39. A módszert a biblikus kutatás, éppen 38 WESTERMANN, C, Genesis 7-77, 86-88.782-806 old.; az egész kérdéshez lásd RUPPERT, L, ״Urgeschichte" oder Urgeschehen?, Zűr Interpretation von Gén 1-77 (7979): Studien zűr Literargeschichte des Altén Testaments, (SBAB 7 8) Stuttgart 7 994, 66-88 old. értekezését, amelyben vitába száll C. Westermann megállapításaival. ■w ANDERSON, G. W, From Analysis to Synthesis. The Interpretation of Genesis i~t 7,.JBL 97 (7978) 23-39 old.; MILLER, R D.׳ Genesis 7-7 7. Studies in Structure and Theme, (JSOT.S 8), Sheffield 7978; CLINES D. J. A., The Theme of the Pentateuch, (JSOT.S 70), Sheffield 79972, 66-86; SAVASTA, C, Forme e Struttura letteraria di Gen 7-7 7, Messina 1988; Una ipotiesi sulla struttura letteraria di Gen 7-7 7, RivBib 38 (7 990) 226-229 old. 182
