Teológia - Hittudományi Folyóirat 34. (2000)
2000 / 3-4. szám - Rózsa Huba: A bibliai őstörténet forrásai és szerkezete
szándékáról valamint cselekvéséről biztosít. Mindegyik rész saját hangsúllyal ugyan- arról, a világról, az emberről és az állatról mint élőlényekről Istenhez való vonatko- zásukban és Isten velük való bánásmódjáról beszél. Mindhárom rész ugyanakkor egy összefüggő cselekményként is olvasható, amely azonban csak a harmadik részben jut kifejezésre. Az első rész (1,1-2,3) a teremtés, amelynek valóságához a maradandó ér- vényű ״nagyon jó" isteni kijelentés tartozik. A második rész (2,4-4,26) bemutatja a szükség, a veszélyezettség és a halál napi tapasztalatát, de ezt nem az első részre kö- vetkező cselekményként írja le, hanem egy új kezdésben az ember teremtésében. A harmadik rész (5,1-9,29) az előző két egységre épít és azt feltételezi, kijelentve, hogy Isten a teremtett világnak védelmet és fenntartást ígér32. Hozzá kell még tenni, hogy P. Weimar, N. C. Baumgart, K. Löning és E. Zenger őstörténetet Izrael egy adott tör- téneti kor hit-kihívására szóló válaszával összefüggésében értelmezik. A forráselmélet alapján álló kutatók az eredeti források, az önálló Jahvista és papi szövegek (J és P) hátterében keresik a kánoni forma szerkezeti és teológiai karakterisz- tikumait. A bibliai őstörténet általánosságban így jellemzhető: A végső forma szer- kesztőjének munkamódszerét az jellemzi, hogy a Jahvista őstörténetet Papi-írás őstörténetébe helyezte. Mégpedig úgy, hogy a két forrás szövegeit vagy egymás utá- ni sorrendbe állította (pl. a két teremtéstörténet Tér 1,1-2,4a és 2,4b-3,24), vagy egy- másba illesztette (pl. a vízözön története). A harmonizálás nem mindig tüntette el a forrásanyag eredeti, a mai összefüggésben nemegyszer ellentmondó vonásait, és a részletek is gyakran csak lazán kapcsolódnak egymáshoz. Ennek ellenére az így létre- jött őstörténet önálló alkotás, minthogy az eredeti forrásanyag új összefüggésbe ke- rült, és új teológiai jelentést is kapott. A végső redaktor a szövegek összedolgozásán túl ezt azzal a tevékenységével érte el, hogy a szövegbe saját kiegészítéseit is belefűzte ill. azon változtatásokat eszközölt és így szándékának megfelelően új teológiai hang- súlyokat adott az őstörténet összefüggésének33. Bár az őstörténet mai, végső formáját a hatnapos teremtéstörténet (Gén 1,1-2,4a) és a vízözönt lezáró Noé szövetség révén (Gén 9,1-17) a Papi-írás látásmódja uralja, a kezdet emberi történetének Jahvista szemlélete is nagyobb nyomatékot kap. A Jahvista őstörténet cselekménye azt a folyamatot mutatja be, ahogyan az emberiség üdvösség állapotából az üdvösség elvesztésének állapotába jut. A két forrás szövegei- nek kombinációja, amelyben a bűnről és a büntetésről szóló Jahvista elbeszélések a Pa- pi-írás teremtéstörténetével éles kontrasztban állnak, még jobban aláhúzza, hogy honnan hová jutott az ember. A hatnapos papi teremtéstörténet ugyanis fokozottan hangsúlyozza a teremtés (és az ember) jó voltát, és így jó és üdvös kezdet szembetűnő viszonyítási alapot nyújt a bűnös ember helyzetének felméréséhez. Végül a Papi-írás kronológiai adatainak bedolgozása Jahvista elbeszéléseibe jobban érvényre juttatja az Őstörténet jelenlegi formájának történelem jellegét34. 32 BAUMGART, N. C, Die Umkehr dér Schüpfergottes, 37.561-581 old.; LÖNING, K. / ZENGER, E., Als An fang schuf Gott, 136-177 old. 33 A kutatók a redakrionális kiegészítéseket gyakran más és más részletekben jelölik meg. Nincs lehe- tőség arra, hogy az egyes szerzőket egybevessük, példaként azonban érdemes WITTE, M., munka- módszerét követni a végső redakció tevékenységének megállapítására az őstörténet kánoni formája- ban WITTE, M., Biblische Urgeschichte, 207-331.334 old. 34 RUPPERT, L., ״Urgeschichte" oder Urgeschehen? Zur Interpretation von Gen 1-7 7 (1979): Studien zur Literargeschichte des Altén Testaments, (SBAB 18) Stuttgart 1994, 66-88, 86 old.; WESTERMANN, C, Genesis 7-17, 782 806 old.; RENDTORFF, R., Hermeneutische Probleme der biblischen Urgeschichte (1963): Gesammelte Studien zum Altén Testament, ThB 57, München 1957, 198-208 old. 179
