Teológia - Hittudományi Folyóirat 34. (2000)

2000 / 3-4. szám - Rokay Zoltán: Az első évezred nyugat-európai keresztény filozófiája

korra jellemző vonást a rendelkezésünkre álló forrásokból nem tudjuk bizonyítani.67ו Ettől függetlenül Friedrich Heer, noha bizonyos megszorításokkal állítja, hogy a 8-10. század között kezd Európában gyökeret verni a világ végével kapcsolatos félelem. 168 Heer arra hivatkozik, hogy mindenekelőtt a francia kolostorokban, a korabeli okmá- nyokat így datálják: ״Appropinquante etenim mundi termino et ruinis crescen- tibus"169. Sajnos nem tünteti föl forrásait. Ebben az összefüggésben beszél Abboról, akinek a következő jelszót tulajdonítja: ״Ne datáljuk az X napot, Krisztus napját, a vé- gítéletet."170 - sajnos ezt az idézetet sem dokumentálja. Hivatkozik Abbo ״Liber apologeticus״-ára mint a világ vége-félelemmel polemizáló írásra. Ha Heer a PL 139,461-472-re gondol, ez az állítása sem egészen helytálló, mert itt a klérus védel- mérői van szó az világi hatalommal és a simóniával szemben. (A művet Capet Hugo (987-996) és Robertnek (996-1031) címzi.) Mindössze a mű végén említ meg két ki- mondottan teológiai kérdést: az egyik a Szentlélek eredete (a Patre et Filio non factus, nec creatus, nec genitus, sed procedens - vagy a Patre et Filio non factus, nec creatus, sed procedens, mivel Gergely pápa azt mondja: ״Spiritus Sanctus nec genitus est, nec ingenitus, sed tantum procedens" - 471); a másik kérdés pedig valóban a világ végé- nek az időpontja: a párizsi templomban gyermekkorában többször hallott róla, hogy azonnal az 1000. év végén eljön az Antikrisztus, és nemsokkal utána következik az egyetemes ítélet. Egykori apátja, Richardus fölkérte, hogy válaszoljon a lotharingiai- aknak bizonyos levelére. Ugyanis ״úgyszólván az egész világot el töltötte a hír, hogy akkor lesz a világ vége, midőn március 25 és Nagypéntek egybeesik."171 Miután az

167 Robert Konrad (Chiliasmus - in: Theologische Ralenzyklop(die. Bd 7,734. DeGruyter, 1981): ״Bereits Augustinus hattejede z( 11 lenni (Bégé Berechnung dér Weltdauer abgelent (Ep. 199: D fine saeculi; De dv. Dei 28,53) " Augustin denkt in Generationem, l(Bt aber die Generationsfolge völlig offen. Die Zahl Tausend wird von ihm als numerus perfectus gedeutet. So brauchte sich das christliche Zietbevufitsein weder auf cinen Jahrtausendtermin noch auf die Erwartung eines tausendj(rhrigen Reiden einzustellen. Die immer viederkehrende Auffassung von einer allgemeinen Weltuntergangs- stimnning 1st daher durch Quellén nicht zu belegen."

16» Friedrich Heer: Glaube und Sicherheit. Deutsche und europáische Probleme dér Jahrtausendwende im Zeitalter Bernwards und Godehards von Hildesheim. In: Philosophia Viva. Festschrift für Alois Dempf zum 70. Geburtstag. München, 1960. 159-179.: ״Wenn auch die im 19. Jahrhudert vertretene Anschit, Europa sei um das Jahr 1000 von Weltuntergangsangsten überschwemmt worden, in dieser Form nicht haltbar ist, so gilt doch als geschihtliche Realitat: vöm 8. zum 10. lahrhundert wurzzeln sich bereits tief Untergangsangste ein, die geistlichen Gedichte bezeugen es eindeutig, wobei germanische und frühzeitliche Weltuntergangsangst vielfach nathlos versmeltzen mit dem Schrecken des Jüngsten Gerichts." (162)

י׳« Uo. 163. no uo.

171 998״ kurz also vor dem Jahre 1000, verfaftt Abbo von Fleury seinen 'Liber Apologeticus', seine

polemische schrift gégén die Weltuntergangsangst. Er erzahlt vie bereits in seiner Jugend viele Endzeitsprognosen in Predigten hörte besonders Lothringen wo man für 992 das Ende dér Welt erwatet hatte. Abbo kampft gleichzeitig gégén diese lothringische eschatologische Bewegung und gégén zeitgenössische Pariser Prediger." (Uo) - v.ö. Szentpétery Imre: A kronológia kézikönyve. Budapest 1985. (142. old. tábla: 992: Húsvét március 27. - tisztán informative: Nagypéntek legközelebb 2005-ben és 2016-ban esik március 25-ére (v.ö. Magyar Katolikus Lexikon V 135.)) - Liber apologeticus, PL 139,472 ״De fine quoque mundi coram populo sermonem in Ecclesia Parisiorum adolescentulus audivi, quod statim finito mille annorum numero Antichristus adveniret, et non longo post tempore universale judicium succederet: cui predication] ex Evangeliis ac Apocalypsi et libro Danielis, qua potui restiti: Denique et errorem qui de fine mundi inolevit abbas meus beate memoriae Richardus sagaci animo propulit postquam litteras a Lothariensibus accepit, quibus respondere jussit; nam fama pene totum mundum impleverat, quod quando Annuntiatio

169