Teológia - Hittudományi Folyóirat 34. (2000)
2000 / 3-4. szám - Puskás László: Gondolatok az orosz ortodox egyház 20. századi történetéről
belső szakadások ellen (ami ugyanakkor a saját egyéni ordinálási hatalom érvényes!- téséért folytatott küzdelmet is jelentette)37. A szerző tájékoztat az üldözés egyes rész- létéiről az egész Egyház, azaz az egy-egy felsőbb vezetőt el nem ismerő egyházi sze- mélyek és közösségeik vonatkozásában is. Azonban a magyar olvasó mindenképpen teljesebb képet kaphatna, ha az orosz ortodox egyháztörténelemnek ezt az aspektusát jobban is megismerhetné, hiszen nem kis részben éppen a Szergij metropolitát nem kommemorálók közül kerültek ki az ortodox vértanúk és bebörtönzöttek, de róluk alig szól a kommentált történet, bár ma már ismert, hogy Tyihon pátriárka, helyze- ténél fogva világosan felmérve Egyháza perspektíváit, még aktívan támogatta a Valódi-Ortodox Egyházban végzett titkos szenteléseket és szerzetesi fogadalmakat.38 Hogy részletesebben megjelenítsük az előbb említett, az ismertetett munkában ér- demben kevéssé érintett, de figyelemreméltó problémakört, ami szerves része az Orosz Ortodox Egyház tárgyalt időszaka történetének, az illegalitásban tevékenykedő ״Való- di Ortodox Egyház" témáját, lábjegyzetben idézünk néhány mindenképpen hiteles, bár mai keltezésű, de az orosz ortodox katakomba-korszak korábbi vélekedéseit is tükrö- ző megfogalmazást a, mint tudjuk, üldözött, de ״hivatalosan" Szergij Sztagorodszkij metropolita, majd pátriárka vezetése alatt valamilyen szinten a szovjet állam által mégis engedélyezett Egyházról39. A rövid történelmi összefoglaló és a keresetlen, sőt olykor szélsőségesen megfogalmazott vélemények az istentelen szovjet hatalmat és a vele kollaboráló főpapokat nem kommemoráló, mára már gyakorlatilag kihalt, de an- nak idején jelentős számú, jelentősszámú püspöki karral is rendelkező ortodoxok kö- réből származnak, akik, úgyis mint az ún. Földalatti vagy más néven Valódi Ortodox Egyház tagjai, annak idején az ortodox hit tiszta megőrzése érdekében azt a katakom- ba-létet választották, akikre a fejezetünket bevezető Bergyajev-idézet utal40. מ Vö. Szergij metropolita 1942-es emlékeit az ebben a korszakban az Egyházban eluralkodott elképzelhetetlen káoszról, amely őt az ariánus zavargások korára emlékeztette. - CIP1N, op.cit., 213. :«> A.CMHPHOB, op.cit, 206, ill. 103 jegyzet. Bár Cipin a Valódi Ortodox Egyházhoz tartozó közössé- gek elenyészéséről tájékoztat, tudunk pl. egy illegális monostoruk létezéséről az Észak-Kaukázusi hegyekben, ami hivatalosan fakitermelő telepként működött (egyik papjuk, püspökük az elsők kö- zött kért politikai menedékjogot Magyarországon még 1990-ben), valószínűleg az 1996-ban szél- nek eresztett ill. eltiltott Pszkov-alatti Mirozsi monostor tagjai is az ő számukat gyarapítják (veze- tőjük Zinon archimandrite, a jeles ikonfestő volt, aki szerzeteseivel együtt részt vett és megáldozott az odalátogató P Romano Scalfi, a milano-seriatei Centro pro Russia Cristiana vezetője Liturgiáján a monostorban) ezért szuszpendálták őket. E sorok írója Ungváron részesítette némi segítségben egyik adománygyűjtő szerzetesüket 97 végén). 39 Forrás: A. CMMPHOB, op.cit. Megjegyezzük, hogy a forrásban igen sok hasonlóságra leltünk a Szovjetunióban illegálisan működő orosz ortodoxok és az ugyancsak betiltott görögkatolikusok korabeli hitéletét illetően. 40 CIPIN könyve 216-218 ill. 240 oldalán említi őket, ha nem is szakadárokként, de illegális közössé- gekként. Ők különösen megszenvedték az üldözést, hiszen ״megkísérelték az ellenállást a totalitári- us rezsimmel és az általa létrehozott szergiánus pszeudo-egyházzal szemben, amely csapdának bi- zonyult az együgyűek számára, és ahova kém-papok csalták be az elégedetleneket" (SZMIRNOV, op. cit., 181, a továbbiakban csak az oldalszámot rögzítjük. A szergiánus jelzőhöz: Szergij Sztragorod- szkij metropolita nevéről). Szmirnov, aki egyébként Sztragorodszkijt ״a csekista egyház alapítójának" is nevezi, az alábbi mó- dón foglalja össze a nem kommerálók által illegálisnak tartott hivatalos Ortodox Egyház történetét ebben az időszakban: ők ״...a kései Tyihon pátriárka és utóda, Pjotr Polyanszkij metropolita Szinó- dúsát konformista szervezetként fogták fel, amellyel szemben oppozícióba vonultak. Mindez jóval Szergij Sztragorodszkij hírhedt Deklarációja előtt történt. Pontosabban a Deklaráció lett a Pátriárka és Petr metropolita hosszú hátrálásának befejezése, ami legvégül Sztragorodszkij nyíltan deklarált árulásához és Szinódus NKVD-filiáléba való átváltozásához vezetett." (Ibid., t 76.) ־ 137
