Teológia - Hittudományi Folyóirat 34. (2000)
2000 / 3-4. szám - Puskás László: Gondolatok az orosz ortodox egyház 20. századi történetéről
kolostora volt több mit 5 ezer lakóval, majdnem valamennyi az ország nyugati részén."28 Az egész dolgozatnak talán e két a szerző által egymás mellé helyezett közlése hor- dozza a legnagyobb, szinte elképzelhetetlen ellentmondást. Húsz év alatt elpusztítanak egy óriási méretű Egyházat - és elpusztító! jóvoltából vezetője Szergij metropolita, 3 életben hagyott püspökével együtt azonnal újabb, jelentős méretű, bár zömmel nem orosz lakosságú működési területhez jut. Vajon mi volt a célja ezzel Sztálinnak? Csak nem változott meg a stratégiai cél, a hit és az Egyház megsemmisítése? Tudjuk, hogy nem - más pedig nem jut eszünkbe, mintsem hogy arra gondoljunk, hogy ezzel a ve- zetéssel az új egyházrészeket is könnyebbnek látszott szovjetizálni és egyházilag is tönkretenni. Ezzel együtt Egyháza korabeli történelmét és benne nyilván saját tevékenysége ered- ményét is így kommentálta Szergij metropolita 1942-ben: ״Csak a kánoni igazság ere- jére számíthattunk, amely a régi időkben is sokszor megmentette az Egyházat a vég- ső széteséstől. És reményeink nem csaltak meg. Az Ortodox Egyházat nem tudta meg- semmisíteni az események vihara. Tisztán megőrizte kánoni tudatát, és ezzel a törvé- nyes egyházvezetést is, vagyis az Egyetemes Egyház kegyelmi folytonosságát és tör- vényes helyét az önálló Egyházak között."29 Szergij metropolita Sztálin jóváhagyásával 1944-től lett pátriárka.30 A Szergijt a pátriárka székében követők viszonyát az állammal részleteiben már nem követjük31, úgy tűnik, érdemi változásról nincs szó, hol némi enyhülés, hol is- mét az üldözés - bár a háború utáni 13 évet szerzőnk a pozitív változások idejének ne-e C1P1N, op.cit., 220-221. Vö. Π. CYHOrUIATOB, Pa3eeŐKa u Kpejwib /A felderítés és a Kreml/, Moszkva 1996 - a titkos likvidálásokat bonyolító belügyi tábornok (többek között szervezője a mexikói emigrációban élő Trockij, a Munkácsi görögkatolikus egyházmegye vértanú megyéspüspöke, Romzsa Tódor /+1947/, etc. meggyilkolásának koordinátora) emlékirataiban közli, hogy a háború alatt a németek által elfoglalt területeken az NKVD-KGB által amúgy is előzőleg beszervezett pszkovi szerzetesek rendkívül fontos és eredményes felderítő munkát végeztek, ami szintén szerepet játszott abban, hogy Sztálin engedélyezte Szergij pátriárkái státusát, a pátriárka 1943-as intronizációján Szudopatov tábornok maga is az első sorban foglalt helyet. - L. PUSKÁS, L. op.cit., 108 (140. jegyzet) 29 CIP1N, op.cit., 213 - az értékelés teológiailag helytállóan megfogalmazottnak tűnik, azonban tudjuk, hogy az istenteleneket sohasem vezette a kánoni igazság elve, ezért Szergij hirtelen szabadlábra helyezését Egyháza további üldözésével párhuzamosan semmiképpen se tulajdoníthatjuk ennek, annál inkább teljes behódolásának, ami minimum az engedelmes asszisztens szerepére kárhoztatta őt Egyháza pusztításában. Hosszabb távon pedig, az evangéliumi kijelentés nyomán: ״...semmi sincs úgy elrejtve, hogy elő ne kerülne, és nincs titok, ami ki ne tudódna, és nyilvánosságra ne kerülne" (Lk 8,17), reméljük, hogy az Orosz Ortodox Egyház történetének ezek a sajnálatos fejezetei is megfogalmazódnak egyháztörténetíróik által. iü Cipin idézi Krasznov-Levitin emlékeit a metropolita előzőleg Sztálinnal lefolytatott ״történelmi beszélgetéséről", amint a paphiányt azzal magyarázza, hogy papnövendéket neveitek, de abból a Szovjetunió marsallja lett - utalva Sztálin generalisszimusz valamikori kispap-mivoltára - op.cit., 229. 31 Bár az, hogy utóda, Alexij Szimanszkij, 1920-ban, még hutinyi püspökként, bíróság elé kerül (mert az akkor zajló állami ereklye-ellenes kampánnyal kapcsolatban még a hivatalos feltárás előtt társaival titokban megtekintette a Novgorod! Székesegyházban nyugvó maradványokat) és 5 évre ítélik, amelyet azonnal amnesztia követ, ugyanakkor más nagy tekintélyű lelkészeket és egyházi- társadalmi . személyeket hasonló ügyben halálra ítélnek és kivégeznek, mindenképpen elgondolkoztató - a bebörtönzött állapot minden korban sebezhetőbbé teszi a személyt, különösen mivel ezután már mindig a személyében az "üldözéstől megkímélt püspökök közé tartozott; mint tudjuk, 1939-ben négyen voltak. CIPIN, op.cit., 181182־. 134
