Teológia - Hittudományi Folyóirat 34. (2000)

2000 / 3-4. szám - Puskás László: Gondolatok az orosz ortodox egyház 20. századi történetéről

Végül az Egyház tagjai - vezetői, papjai és hívei - közül eleinte többségükben, majd folyamatos irtásukkal lassan mind kevesebben, de ilyenek is akadtak-akadnak mind- máig, az istentelen szovjet hatalmat a gonosz megtestesüléseként fogták fel, üldözé- süket Krisztus szavai értelmében fogva fel: ״Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fog- nak". A tárgyalt műben mindhárom válasz példáit, sőt olykor azok minősítését is megtalálhatjuk.

Az általánosabb ekkleziológiai-közösségi sík felidézése után kíséreljük meg az előb- bi válaszadási kényszerhelyzet személyes dimenzióit is jelezni, és itt is igen fontos az árnyalt közelítés, mert a vagy-vagy, fekete-fehér jellegű, fundamentalista ízű ítélke- zést eleve el kell utasítanunk.

Minden korban jelen vannak az ismert és ismeretlen szent vértanúk és hitvallók tö- megei.

De az Egyház történetében az előbb vázolt válaszadási kényszerhelyzetből eredő krí- zisek, eleinte csak személyes síkon, de nem sokkal később már kisebb-nagyobb közös- ségek vonatkozásában is, már kezdeteiben megjelennek, hogy mindmáig kísértsenek.15

Századunkban többször találkozunk velük - talán hittudathasadásnak nevezhetjük állapotukat16: ők az Egyházon belül maradnak, sőt azt netán vezetik. Olykor kitűnő tanítók-teológusok, a közösségi és a személyes megszentelődés jó és messzemenően érvényes eszközei a hívek számára, hiszen, amint gondoljuk és ők is kijelentik, Krisz- tusba vetett hitük továbbra is fennáll, papi-püspöki szentelésük, esetleg szerzetesi stá- tusuk érvényessége, ordájuknak megfelelő apostoli jogfolytonosságuk általában nem kétséges, sőt hitük - állandósultnak mondható, és ezért olykor erőteljesen dinamizáló és elmélyítő hatást is kifejtő krízis-helyzete révén is, amely általában átlagon felüli személyes képességekkel és képzettséggel társul sok esetben - akár különös, karizma- tikusnak látszó hatást is kölcsönözhet tevékenységüknek (bár köztük találjuk az eb- ben a feszültségben kétségbeesve összeroppanókat is - a hitehagyó, sőt Isten és az Egy- ház ellen nyilvánosan fellépő aposztatákat, vagy a más-irányú aktivitásba vagy an- nak ellentéteként a passzivitásba, különcségekbe, kicsapongásokba, alkoholba, elme- bajba, sőt olykor akár az önpusztításba menekülőket és a meghasonlottan visszavo- nulókat is).

5י Júdás apostol szindrómájának neveznénk a jelenséget. Egy volt a tizenkettő között. Tudjuk, hogy a

korabeli hatalom, ez akkor a főpapokat és a véneket jelentette a zsidók számára, Jézust halálra szán- ta - és Júdás elárulta az Urat, nyilván azért, mert kételkedni kezdett benne, abban, hogy ő a várt Messiás, Lukács megfogalmazásában azért, mert hatalmába kerítette a sátán. De megbánta tettét és visszavitte a harminc ezüstöt - viszont látva, hogy nem teheti meg-nem-történtté árulását, ezután kétségbeesésében felakasztotta magát. Nem úgy Péter - egyszer ő is megtagadta az Urat, még ha nem is olyan tragikus következményekkel, mint Júdás, de megtért, sőt az Úr imái által szikla lett. Már ebben is sajátos összefüggés rajzolódik ki a hit ereje és a kételyt vagy ijedt kényszerhelyzetet kö- vető árulás között, és ez a jelenség továbbra is fennmaradt az Egyház történetében. Egy-egy kőnk- rét személy vonatkozásában olykor szinte körforgásszerűen (ez a körforgás nem csak az efféle ha- tárhelyzetek velejárója - ezért nevezik, főleg a keleti atyák, olykor folyamatos megtérésnek a kérész- tény élet útját): hit - kétely - árulás vagy túlzott kompromisszumkészség (bűnbeesés) - bűnbánat - hit - kétely... E kivételes epizódok ellenére azonban az apostolok, majd utánuk örököseik-utódjaik története is - a Mesterükbe vetett hit kialakulása, megerősödése, tisztázódása, megerősödése és min- den kísértést, nehézséget és üldözést legyőző ereje, a vértanúságig kitartó tanító hitvallás története.

16 Azokra gondolunk, akik egy istenellenes, de később elkerülhetetlen partnerként, sőt akár elfogadha- tó szövetségesként is felfogott, a hit szemszögéből előbb radikálisan ellenséges, majd némileg semle- gesebbé váló politikai hatalommal mintegy külön-megállapodást kötnek és elvárásainak eleget téve, illetékes szervei titkos tagjaként vagy ügynökeként működnek, vagy esetleg a nyilvános együttmű- ködést is vállalják, mint pl. a békepapok.

= 129