Teológia - Hittudományi Folyóirat 33. (1999)
1999 / 3-4. szám - Boda László: Jézus Krisztus mint erkölcstanító
gondolkodó és író létére megtérése után az anyagiakban igénytelen szerzetesi életfor- mát választja, azokkal együtt, akik hozzá csatlakoztak. Ez jellemzi minden idők igazi bölcseit és szentjeit. - Ugyanígy botránykő sokak szemében az egyébként fordítását tekintve sem egészen hiteles mondat: ״Ha valaki követni akar, de nem gyűlöli meg ap- ját és anyját..." (Lk 14,26). Egy katolikus családból való tanárnő emiatt fordított há- tat az Egyháznak és az Evangéliumnak. A materialista nevelés állandóan ezt a kiraga- dott mondatot sulykolta belé. Ő csak ezt jegyezte meg Jézus szavaiból. Pedig ezek a szavak csak azt kívánják rögzíteni, hogy az élethivatás olykor a szülőkkel való szaki- tást követelheti meg (általában csak átmenetileg). És bizonyos esetekben vállalni kell ezt a szakítást. Elég Assziszi Szent Ferencre, Aquinói Szent Tamásra, Szent Klárára vagy a mi Szent Margitunkra gondolni. És sok millióan vannak, akiket indokolatlan szülői kényszer próbált tisztességes szándékú házasságuktól vagy papi, szerzetesi hi- vatásuktól eltéríteni. Ilyen drámai szembenállásokat idéző mai filmekben is hányszor elhangzik a fellázadó fiák és leányok érzelmi kitörése a hivatásukat keresztezni akaró szülő felé: ״Gyűlöllek!" Nem a szülők iránti gyűlöletre való felszólítás tehát Jézus sza- va, dehogy is az, hiszen ő megerősítette a Tízparancsolatot és benne a szülők iránti tiszteletet (vö. Mk 10,19). A Lukács evangéliumában található kijelentésmód egy értei- műén arra utal, hogy a hivatás érdekében dönteni kell, az azt akadályozó szülői aka- rat ellenére is. S ez az őt követőkre fokozottan vonatkozik. Máté szövege a hitelesebb, a kevésbé félreérthető: ״Aki apját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám" (Mt 10,37). Az erkölcsteológus elcsodálkozhat azon, hogy mi minden van niég az Evangélium- ban, ami kiélezett jelenbeli vitáinkat válaszolja meg, elemi egyszerűséggel. Elég a több évtizedes deontologikus-teleologikus diszkussziókat idézni. A két fogalom szembesítő- sével kiderül, hogy lehet érvelni a dolog természetéből deontologikusan és lehet a ha- fásaiból, irányultságából, teologikusan. Egyik sem zárhatja ki azonban a másikat. A cselekedetnek csupán következményeit figyelembe vevő konszekvencializmus hibája ebben van (ld. Veritatis splendor enciklika). Jézus ezt mindenki számára közérthető bölcsességgel fejezi ki: ״A jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümöl- csőt" (Mt 7,17). Ez a fa természetéből adódó, ún. deontologikus következtetés. Ami- kor pedig azt mondja, hogy ״Gyümölcseiről ismeritek meg a fát״ (Mt 12,33), akkor a termésből, mintegy célirányból közelítve, teologikus szentenciát mond. Mindkét érve- lés lehet hatásos a maga helyén. A rossz fa a természetében hordozza azt, amit ״ön- magában rossznak" (in se malum) mondunk. A jó gyümölcs viszont - ha a szőlőt vesszük alapul - arra enged következtetni, hogy a tőkét beoltották és megfelelő talaj- ba ültették. Különben vadszőlőt teremne. Jézus Krisztus személyes példája és tanítása egységes, következetes, egy tömbből fa- rágott. Ismerjük a Mester ״hit és erkölcstani" pedagógiájának módszerét. Tanító útjain felhasználja a természeti táj adta képeket és az emberi környezet, az adott ״szituáció" indításait, hogy ahhoz fűzze az üdvösség titkára vonatkozó magyarázatát. Az ég ma- darai, a mezők lilioma éppúgy asszisztál ehhez, mint a kiszáradt fügefa, a szőlőskert vagy egy búzatábla. Van, amikor kérésekkel és kérdésekkel ostromolják. Ezekre példa- értékű okossággal válaszol, mint akkor is, amikor bírói döntésre kívánták rábírni és ő a világi hatóságokhoz irányítja a kérelmezőt (Lk 12,14). Szembetűnő, mennyire távol- ságot tart a vérségi kapcsolatok tekintetében - édesanyját, nevelő apját vagy unokatest- vérét, Jakabot is beleértve -, amikor a megváltás ügyéről van szó. Megvan benne a —— 87 -------
