Teológia - Hittudományi Folyóirat 33. (1999)
1999 / 1-2. szám - KÖNYVSZEMLE - Kránitz Mihály: Vanyó László: Bevezetés az Ókeresztény kor dogmatörténetébe
VANYÓ LÁSZLÓ Bevezetés az Ókeresztény kor dogmatörténetébe A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának Jegyzetei (Szent István Társulat, Budapest, 1998. 568 old) Egyetlen kötetben kezünkben van az új dogmatörténet. A szerző hosszú, ere- deti, kiérlelt vállalkozása a tíz évvel ez- előtt két kötetben megjelent jegyzetanyag bővített, naprakészen átadott, most már végleges formában megjelent értékes al- kotása. Igényes figyelmet szentel a törté- neti és a dogmatikai nézőpontnak, ami- kor az első keresztény századok rendkí- vüli ismeretéről tesz tanúságot. Az első bevezető fejezet a dogmatörté- net elméleti-teológiai kérdéseivel foglalko- zik: pontosítja a kötet célját és a vele kap- csolatos fogalmakat. A második nagy fe- jezet egy hatalmas lélegzetvétellel befutja a kezdetektől, az első keresztény közös- ségtől a dogmakialakulás és -fejlődés is- mert állomásait: a hitvallási formulák, a szentírási kánon, az egyházkép, a szent- ségek majd a kinyilatkoztatás témakörét. Ennek a fejezetnek a második része a he- lyes és tiszta hit formálódásának útvona- lát kíséri figyelemmel az istenfogalom felvetődésétől a szentírási megfogalmazá- son át a teológiai kifejtésig, annak sok- szór kínlódásoktól sem mentes pontosító- sáig. A harmadik és egyben utolsó nagy fe- jezete négy századot ölel át és vizsgálja a IV századi patrisztika aranykorának főbb eseményeit, elsősorban az I. Nikaiai Zsi- nat (325) hitvallását, a híres homoúsziősz fogalom viszontagságos sorsát. Kü- lön foglalkozik a Szentlélek istenségének kérdésével a Konstantinápolyi Zsinat (381) kapcsán, melynek során ismerteti Athanasziosz és a kappadókiai atyák: Nagy Szent Baszileiosz, Nazianzoszi Szent Gergely, Nüsszai Szent Gergely munkásságát. A krisztológia IV-V száza- di tárgyalása során megjelennek a latin szerzők is: Nagy Szent Leó, Tertullianus és Szent Hilarius. Az V. század nagy ese- ményei között szerepel az Efezusi Zsinat (431), Nesztoriosz és Kürillosz vitájával és Szűz Mária istenanyaságának kihirde- tésével, majd a Khalkedóni Zsinat (451) nevezetes krisztológiai dogmájával. Az 553-as és a 680-as Konstantinápolyi zsi- natok elemzése után a szerző a kegye- lemtan fejlődésének bemutatásával Szent Ágoston, a donatizmus és a pelagianiz- mus küzdelmét is felvázolja. A tankönyv befejező részében a 787-es Nikaiai Zsinat mellett a képrombolás meglepő fordula- taival ismerkedhetünk. A dogmatörténet kézikönyve, hosszú évekre a Hittudományi Kar hallgatói mel- lett, más a teológiát tanulni szándékozók ismeretanyagát is megalapozhatja, az Egyház számára oly fontos első századok idejéből. Kránitz Mihály
