Teológia - Hittudományi Folyóirat 33. (1999)
1999 / 1-2. szám - KÖNYVSZEMLE - Kuminetz Géza: Birher Nándor: Az ember filozófiája - Szuromi Szabolcs Anzelm: Domingo J. Andrés: Szerzetesjog
D. J. Andrés szerzetesjogi kommentá- ra, amely Gerse Károlyné fordításában Iá- tott napvilágot régi hiányt pótol a ma- gyarnyelvű kánonjogi irodalom terüle- tén. Az utolsó hazai szerzetesjogi kézi- könyv Schermann Egyed OSB tollából a II. világháború előtt jelent meg. Ennek a kötetnek a megjelenése is hosszan vára- tott magára, hiszen a fordítás kézirata már több éve elkészült. A magyarul meg- jelenő mű egyedinek mondható, mivel nem egy konkrét könyv fordítását tartja a kezében az olvasó. Ezt a művet a szerző külön a magyar kiadás számára állította össze több írásából. A szerzetesjog egyike a Katolikus Egyház legelevenebb jogterü- létének. A szerzetesi közösségek működé- sére vonatkozó szabályok már az ókortól kezdve szerepet kaptak a zsinatokon, elég ha csak a 451-es Kalkedoni Egyetemes Zsinat 4. kánonjára gondolunk, amely a szerzetesek és a területileg illetékes püs- pök kapcsolatát hivatott rendezni. Az el- telt évszázadok alatt különböző alapítói szándékoktól vezetve, az emberi élet min- den dimenzióját átjárva jöttek létre a leg- változatosabb férfi, illetve női közössé- gek, amelyek magukra vállalták az evan- géliumi tanácsokat, és életüket Isten és az emberek szolgálatára szentelték. Ennek a sokszínű fejlődésnek az általános jogi rendszerezését végezte el a 17-es Codex iuris canonici (487-681. kánonok). A II. Vatikáni Zsinat, különösen a Lumen gentium 43-47. és a Perfectae caritatis dokumentumokkal, a szerzetesélet teoló- giájában is változást hozott, illetve a hoz- zá kapcsolódó fogalomkészletben. Az 1983. január 25-én kihirdetett új Egyhá- zi Törvénykönyv (CIC) ezeknek a kategó- riáknak megfelelően dolgozta ki, a koráb- bi hagyományokra építve, a megszentelt élettel, és annak különböző formáival foglalkozó jogot. A CIC már a megszen- telt élet intézményeiről és az apostoli élet társaságairól ejt szót. Az szerzetesjogi tér- minológia szerint tehát megkülönböztetünk szerzetes intézményeket, világi in- tézményeket, illetve az apostoli élet társa- ságait, melyek közül az első kettőt közö- sen megszentelt élet intézményeinek ne- vezzük. A CIC kitér a szerzetesház létesí- tésével (608-616. kánonok), annak jogi személyiségével, az elöljárókkal (617-630 kánonok), a káptalanokkal (631-633. ká- nonok), az új tagok felvételével és képzé- sével (641-661. kánonok), a tagoknak az intézményből való kiválásával (684-704. kánonok), illetve különböző vagyonjog- gal kapcsolatos és egyéb kérdésekre. D. J. Andrés könyve ennek a terület- nek az egyes kánonjaihoz fűz kommen- tárt, továbbá a két fejezetet (A megszen- telt élet intézményei 3-241; Az apostoli élet társaságai 242-258) általános beveze- tővel is ellátja. A magyarázatok a tör- vény szövegéből indulnak ki, de a szerze- tesjogi hagyományon nyugszanak. A szerző figyelembe veszi a kódex óta meg- jelent kongregációi döntéseket és más jogszabályértékű nyilatkozatokat. De ezen túlmenően tisztában van az egyes szerzetesi közösségekben felmerülő gya- korlati problémákkal, illetve az intézmé- nyék egyedi konstitúcióival és satútu- maival, amelyek szintén megújuláson mentek át az elmúlt másfél évtizedben. A II. Vatikáni Zsinat után egyre na- gyobb teret nyertek a világi intézmények, amelyeknek tagjai nem feltétlenül foga- dalommal vállalják magukra az evangéli- umi tanácsokat. Hazánkban a rendszer- váltással hosszú kényszerű szünet után újra lehetőség nyílt a hagyományos és az új formákat követő megszentelt élet in- tézményeihez és apostoli élet társaságai- hoz tartozó közösségek működésére. Az újra induló rendek keresik a helyüket és szerepüket a magyarországi egyház életé- ben, hogy alapítójuk szándékának, rendi hagyományaiknak is megfeleljenek, de választ tudjanak adni a kor, a társadalmi problémák és nem utolsó sorban az evangelizáció kihívásainak. D. J. Andrés = 77
