Teológia - Hittudományi Folyóirat 33. (1999)
1999 / 1-2. szám - Somorjai Ádám: Fordul a szél?
de Isten előtti személyes felelősségtudatában hozta meg a végső döntést. Amikor így tett, teljes mértékben tudatában volt, hogy Szent Péter utódjaként teszi, mint Krisztus helytartója. ״Sehol sincs a prófétának kevesebb becsülete, mint a saját hazájában" (Lk 4,24). Hozzátehetnénk: vagy saját korában. Ténylegesen, a pápa - mint Illés - saját szakái- Iára, teljesen egyedül döntött, vette föl a harcot a világgal. Egyben óvott tanítása el- utasításának szörnyű következményeitől. Sajnos szomorú módon mindez beteljese- dett. Miért? A modern kor radikális formái mögött annak ateizmusa van és minden olyannak elutasítása, amit mi emberi természetnek nevezünk. Jean Paul Sartre, a francia filozó- fus, aki a hatvanas években az egyetemi hallgatók mögött ott állt a barikádokon és azok utódjai mögött is ott áll, azt mondja: ״Nincs emberi természet, mert nincs isten, aki azt megteremtette." Ehelyett az ember arra ítéltetett, hogy szabad legyen, saját maga válogassa meg értékeit, a világot saját képmására és hasonlatosságára teremtse. Ez a szabad választása az egyedüli abszolútum, és egyedül a ״lelkiismeret" dönti el, mi a helyes vagy a helytelen. Ha nincs önmagában helytelen emberi cselekvés, akkor az erkölcsi dimenzió csu- pán a cselekedet következményeinek latolgatására redukálható. S ha nincs objektív er- kölcsi igazság, akkor a következmény a relativizmus eluralkodása. A törvénynek nincs alapja és az eredmény az erősebb joga a gyengébb hátrányára: a szegények és el- nyomottak fölött, az anyaméhben rejtőző védtelenek fölött vagy azok fölött, akik a sír szélén vannak. VI. Pál Pápa az alapvető kérdések teljes spektrumának idegét ragadta meg, ami az emberi életet, magatartást, továbbá az egyház és a teológia lényegét illeti. Ez nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy az enciklika ״az emberi élet továbbadásáról" szólt, az az egyedülálló aktus, amely által egy új ember testesül és lelkesül meg. Az új ember egy egész új univerzum. Nincs nagyobb a teremtés rendjében. Az az aktus, amelyben ez a teremtés történik, Isten által van megtervezve . Ha ezt elutasítjuk, őt magát utasítjuk el, legyen az tudatos vagy sem. Ha az ember saját iniciatívájából meg- fosztja teremtői dimenziójától ezen aktus egységesítő jelentőségét, akkor Isten helyébe helyezi saját magát. Vajon csoda-e, hogy templomaink kiürülnek? S a világban is: lassan elmúlt a hatvanas évek álma, az utópikus álom, és előtérbe került a terrorizmus, a prágai páncélosok, a szovjet és majd a kínai kommunisták tér- rorjának valósága. A ״Humanae vitae" elutasításában az objektív erkölcs elutasítása tükröződött. Ennek az elutasításnak a következménye az erősebb uralma a gyöngék fölött. Végső soron az erőszakot igazoltuk vele. Amikor álmaik nem teljesedtek be, so- kan a terrorizmus útjára léptek. Azok, akik a kormányzatban és a tömegkommuni- kációban hatalommal rendelkeztek, hamarosan intézkedéseket hoztak, hogy igazolják az anyaméhben történő ölést kivételes helyzetekben, és most meg akarják engedni az idősek megölését is kivételes helyzetekben. A leghatalmasabb gazdasági intézmények diktálják a szegénység csapásától sújtott országoknak, hány gyermekük is lehet. Mivel a ״Humanae vitae"-t oly sok kiváló teológus és homályos reakcióiban né- mely püspöki konferencia is elutasította, ezzel egyházunkat tették arra képtelenné, hogy hatékonyan válaszoljon erre a fejlődésre. Az eltérő nézeteket hirdető teológusok hatékonyan hirdették az önmagukban rossz cselekedetek elvének elutasítását, hogy van néhány (kevés) abszolút norma, mint az ártatlan személy közvetlen megölésének 56
