Teológia - Hittudományi Folyóirat 33. (1999)
1999 / 1-2. szám - Somorjai Ádám: Fordul a szél?
hagyjuk magunkat befolyásoltatni olyan embernek a világbékére és a könyörületre való felhívásától, akinek a tettei ahhoz járulnak hozzá, hogy háború alakuljon ki s ki- kerülhetetlenné váljék a szegénység", és az enciklikát ״erkölcstelennek" bélyegezték meg. Drobinski továbbá említi a ״kritikus katolikusok akcióbizottsága" szeptemberi kritikus nyilatkozatát az esseni katolikus nagygyűlésen, vagy a német püspöki kar- nak a házaspár lelkiismeretét hangsúlyozó Königsteini Nyilatkozatát, de nem hallgat- ja el azt sem, hogy Latin-Amerikában felszabadítás teológusok örömmel üdvözölték az enciklikát, mert az antibébi tablettában az amerikai profitéhség megtestesítőjét lát- ták. A cikk azzal zárul: amióta a teológusok és a plébánosok esküt kell tegyenek az egyházi tanításra, sokan attól félnek, hogy bár VI. Pál eredetileg soha sem tartotta az enciklikát tévedhetetlennek, mégis, II. János Pál pápa, aki a vitatott enciklika társszer- zője, a ״Humanae vitae"-t e kérdésben ״mintegy hátsó kapun keresztül az egyház végső tanításává" akarja kodifikálni. Frankfurter Allgemeine Zeitung Mintegy rímel erre a Frankfurter Allgemeine Zeitung vezércikkírója, Heinz- Joachim Fischer szintén aznapi, július 25-i számában, amelynek címe röviden és velősen: ״Humanae vitae".3 Elismeri: ״volt benne néhány szép fejezet az emberi szeretetről" de abban a nyugtalan esztendőben a közvélemény csak a pápai tilalomra figyelt, miszerint a szexuális aktus elválaszthatatlan a házasélettől és annak természe- tes következményeitől, az élet átadásáról. A kor szabadságélményéhez tartozott ugyanis, hogy az antibébi-pirula használatával úrrá válhatott saját termékenysége fölött. Az ez ellen érvelő pápa Don Quichotévé vált, szélmalomharcot vívott a korszel- lemmel szemben. Az elmúlt nemzedéknyi időszakban a német nyelvterület katoliku- sai ingerülten reagálnak arra, ha Róma megszólal a szexuáletika terén. Fischer ezután elemzi VI. Pál 1967-ben megjelent ״Populorum progressio" c. en- ciklikáját, a népek fejlődéséről, amelyben megértő szavakkal ecsetelte az összefüggést a születésszám és a haladás között. Jóváhagyólag nyilatkozott a családtervezés és a felelős szülői mivolt erkölcsi alapelvéről is: a végső döntés gyermekeik számáról a szülők kezében van, amennyiben engedelmeskednek a hitelesen értelmezett isteni tör- vény által alakított lelkiismeretnek. S végső soron a Német Püspöki Kar is így nyilat- kozott Königsteinben. S ez elég is lett volna, így a Frankfurter Allgemeine Zeitung vezércikkírója, de saj- nos, mint írja, II. János Pál pápa további részletezésre kényszerült, mert az államok és a nemzetközi szervezetek kézbe akarták venni a fogamzásszabályzást és a születés- korlátozást, és el akarták vitatni az egyház lelki-erkölcsi illetékességét a kérdésben. Új véleményformáló hatalmak jelentkeztek, akik félrevezető életmodelleket propagáltak, és társadalmi csoportérdekek siettek ezeknek a modern igényeknek a kielégítésére. ״Sem pápa, sem bíborosok nem hihették immár, s másképpen, mint a Zsinat idején, hogy a világ alapjában véve jóakaratú és hogy a keresztény üzenetnek udvariasan he- lyet és kibontakozást biztosít." FISCHER, H.-J. Humanae vitae, in: Frankfurter Allgemeine Zeitung, 1998. július 25. ^ 52 ------------
