Teológia - Hittudományi Folyóirat 33. (1999)

1999 / 1-2. szám - Paskai László: Gondolatok a Fides et ratio enciklikáról

Majd később hozzáfűzi: ״A filozófiát éppen e mellőzhetetlen és kiváló szolgálat ér- telmében nevezték az egyházatyák kora óta «ancilla theologiae»-nak, a «teológia szol- gálóleányának». Nem azért nevezték így, hogy a filozófia rabszolga vagy csupán esz- köz voltát hangsúlyozzák a teológiával szemben. Sokkal inkább abban az értelemben használták, ahogyan Arisztotelész a tapasztalati tudományokról, mint «az első filo- zófia» (=metafizika) «szolgálóiról» beszélt. E kifejezés, mely napjainkban a fent emlí- tett autonómia-elv következtében csak nehezen használható, a történelem folyamán arra szolgált, hogy a két tudomány kapcsolatának szükségességét és szétválasztásuk lehetetlen voltát hangsúlyozzák." (77)

Ide kívánkozik az enciklikának a tanítása arról, hogy a hit és az ész nemcsak nem zárják ki egymást, hanem kölcsönösen is kiegészítik egymást. Arra tér ki, hogy az Is- ten szóban szólt az emberekhez, és éppen ezért Isten igéjének kikerülhetetlen követkéz- ménye az, hogy gondolkodással, az ész segítségével tudjuk azt magunkévá tenni. Ezt írja az enciklika: ״A Szentírás kifejezetten és burkoltan egész sor olyan mozzanatot tartalmaz, melyek határozottan filozófiai emberképhez és világlátáshoz segítenek. A keresztények fokozatosan ébredtek tudatára a Szent Könyvekben rejlő gazdagságnak. A Szentírás lapjairól kiviláglik, hogy a számunkra tapasztalható valóság nem az ab- szolút valóság: nem teremtetlen és nem is magától való. Isten az egyetlen abszolút va- lóság. Emellett a Szentírásból az embert úgy ismerjük meg, mint imago Dei-t, Isten képmását, mely pontos jelzéseket ad létéről, szabadságáról és lelke halhatatlanságáról. Mivel a teremtett világ nem elég önmagának, az autonómia minden olyan illúziója, mely tagadja a teremtmények és az ember természet szerinti függését Istentől, szeren- csétlenségekhez vezet, melyek megsemmisítik a harmónia és az emberi lét értelmének keresését." (80)

Nemcsak az ember létével, hanem cselekvésével kapcsolatban, vagyis az erkölccsel kapcsolatban is a Szentírás eligazítást ad a gondolkodásnak. Ezt olvassuk az encikli- kában: ״Hasonló megfontolásokat végezhetünk az erkölcsteológiával kapcsolatban is. A filozófia megfelelő helyre állítása szükséges a hívők életét és tevékenységét irányító hivő megértéshez is. A mai szociális, gazdasági, politikai és tudományos kihívások kö- vetkeztében az ember erkölcsi lelkiismerete elbizonytalanodik. A «Veritatis splendor» c. enciklikámban kiemeltem, hogy a mai világban tapasztalható problémák sokasága 'az igazság körüli válságból' ered: 'Ha elvész az emberi értelem megismerhető jó egyete- mes igazságának fogalma, elkerülhetetlenül megváltozik a lelkiismeret fogalma is: már nem a maga eredeti valóságában mint a személyes értelem aktusát tekintik, melynek feladata, hogy a jó egyetemes ismeretét alkalmazza egy meghatározott hely- zetben, s egy itt és most jó cselekvést kimondó ítélet legyen; ehelyett az egyéni lelki- ismeretet felruházzák olyan kiváltsággal, hogy autonóm módon állapítsa meg a jó és a rossz ismertető jegyeit s az ebből fakadó cselekvést Ez az elgondolás szorosan kap- csolódik az individualista etikához, mely szerint mindenki a másokétól különböző, sa- ját igazságához igazodik.' " (98)

Az enciklika végén kitér az igazság és a szabadság belső összefüggésére. Ma. ami- kor oly sokat emlegetjük a szabadságot, érdemes erre az összefüggésre felfigyelni. Az enciklika utal arra, a különböző filozófiai iskolák félrevezetéssel arról igyekeznek meg- győzni az embert, hogy abszolút ura önmagának. Ehhez hozzáfűzi: ״Önmegvalósu- lása számára csak az a döntés lehet meghatározó, melybe beépül az igazságba azáltal, hogy a bölcsesség árnyékában veri fel sátrát és állandó lakója marad. Csak az igazság4