Teológia - Hittudományi Folyóirat 33. (1999)

1999 / 1-2. szám - Kocsis Imre: Krisztológiai fenségcímek a szinoptikus evangéliumokban

Igen fontos szöveg a Péter hitvallásáról szóló elbeszélés, amelyben Péter Jézus kér- désére válaszolva kijelenti: ״Te vagy a Messiás" (8,29). Jézus nem utasítja el ezt a ki- jelentést, de a tartalmára vonatkozólag szigorú hallgatást parancsol tanítványainak (8,30), utána pedig az első szenvedésjövendölésben (8,31) az Emberfiára váró súlyos szenvedésekről kezd el beszélni. A Péter hitvallásáról szóló elbeszélés egyébként átme- netet képez a két fő rész között. Egyrészt az első rész konklúziójának tekinthető, amennyiben kifejezésre jut, hogy Jézus a hatalommal való tanításával és a csodákkal messiási reményeket keltett tanítványaiban. Másrészt éppen a hitvallás tartalma teszi szükségessé, hogy Jézus a szenvedésről mint küldetésének szerves részéről oktassa apostolait.

A jeruzsálemi vitabeszédek között található a Dávid fiával kapcsolatos kérdés (12,35-37). Jézus a 110. zsoltár első versére utalva azt kérdezi az írástudóktól, ho- gyan lehet a Messiás egyszerre Dávid fia és Dávid Ura. A kérdésre közvetlenül itt még nem kapunk feleletet, ám az világossá válik, hogy a Messiás nem egyszerűen Dávid leszármazottja, hanem jóval magasabb szinten áll nála. Ebből következőleg uralma - a korabeli várakozásokkal ellentétben9 - nem azonosítható Dávid uralmával, vagyis nem nemzeti-politikai jellegű.10 11

Hogy miben múlja felül a Messiás Dávidot, illetve milyen értelemben mondható Jé- zus Messiásnak, az a főtanács előtti kihallgatás jelenetében válik világossá. A kihall- gatást vezető a főpap éppen Jézus messiásvoltára kérdez rá: ״Te vagy-e a Krisztus, az áldott Isten Fia?" (15,61). A főpap ajkán a két kijelentés feltehetőleg ugyanabban az értelemben szerepel. ״Az Áldott Fia" nem más, mint a Messiás tiszteletteljes megneve- zése.11 A zsidóságtól ugyanis nem volt teljesen idegen az a gondolat, hogy a Messiás Isten Fia lesz (vö. 2Sám 7,14; Zsolt 2,7; 4Q. 174; 4Q. 246), de az istenfiúságot adopcionális értelemben fogták fel.12 Jézus a kérdésre egyértelmű igennel válaszol. Ám kiegészítést is tesz, amellyel túllép a Messiással kapcsolatos megszokott felfogáson, a

9 A zsidóság messiásvárásához vö. HESSE, F. - VAN DER WOUDE, A. S. - DE JONGE, M, Art. Khrió, Khristos, ThWNT IX, 491-518: GRELOT, R, L'espérancejuive a I'heure de Jésus, Paris 1978; KARRER, M., Der Gesalbte. Die Grundlage des Christustitels, Göttingen 1991; VERMES G., A zsidó Jézus, Budapest, 1995, 169-182 (fordítás angolból); HAHN, F. Christologische Hoheitstitel, 133-158.

0ו Az evangéliumok úgy mutatják be Jézust, mint aki egyértelműen elhatárolódik a politikai Messiás eszméjétől. Nem kétséges, hogy ez a beállítás teljesen megfelel a ״történeti Jézus" magatartásának. Azt is állíthatjuk, hogy, mivel a Messiás címhez a korabeli zsidóságban többnyire nacionalista elképzelések kapcsolódtak, Jézus közvetlenül nem alkalmazta azt önmagára. Ám ez nem annyit jelent, hogy semmiféle messiási küldetéstudata nem volt. Jézus működésének messiási jellegéhez vö. GNILKA, J., Jesus von Nazaret, Freiburg 1990, 254-255; KOCSIS I., A Jézus-kutatás mai állása, Teológia 30/1-2 (1996) 35-51, főleg 49-50.

11 A főtanács előtti kihallgatás jelenetét az exegéták egy része kizárólag kérügmatikus, keresztény szemszögből megformált, tanító célzatú szövegnek tekinti. Szerintük a főpap kérdése is keresztény nézőpontból lett megfogalmazva, s az ősegyház hite tükröződik benne vissza. Vö. GNILKA, J., Das Evangelium nach Markus II, Zürich 19893, 281; HAHN, F. Christologische Hoheitstitel, 177. Ezzel a nézettel szemben arra lehet hivatkozni, hogy az ״Áldott Fia" megnevezés teljes mértékben megfelel annak a zsidó szokásnak, hogy Isten nevét nem mondják ki, hanem körülírják. A főtanács előtti kihallgatás történetiségéhez vö. PESCH, R., Das Markusevangelium II, Freiburg, 19843,437-444; LOHFINK, G., Jézus utolsó napjai, Budapest, 1992, 24-27.

12 Vö. HAHN, F. Christologische Hoheitstitel, 284-287. Különösen is jelentősek a qumráni szövegek(4Q. 174 és 4Q.246), melyek immáron magyar fordításban is olvashatók: A qumráni szövegek magyarul (ford. Fröhlich Ida), Piliscsaba, 1998. Értelmezésükhöz vö. XERAVITS G., Pseudo-Dánieli iratok Qumránból, Athanasia 6 (1998) 41-60, főleg 51-59.

16 ------