Teológia - Hittudományi Folyóirat 33. (1999)
1999 / 3-4. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: Az Ankyrai Zsinat kánonja az első két esztergomi zsinaton
Teológia 1999. 3-4. szám SZUROMI SZABOLCS ANZELM O.PRAEM. Az Ankyrai Zsinat kánonja az első két esztergomi zsinaton A szerveződő Magyar Királyságot erőteljes külső behatások érték a már korábban kialakult államok részéről. Ezek a hatások megfigyelhetőek mind politikai, mind pe- dig egyházi síkon, hiszen a frissen szerveződő magyar állam és egyház ugyanazokkal a problémákkal került szembe, mint a korábban létrejött államok. 1. Már Szent István uralomra kerülésével megfigyelhető az a prioritás, amit az egy- házszervezet kiépítése élvez az államszervezettel szemben, nem véletlenül, mivel erre már évszázadok során kikristályosodott formák álltak rendelkezésre.1 A külső példák befolyása különösképpen is megmutatkozik az egyházfegyelmi rendelkezések terüle- tén. Az első három nemzeti zsinat (Szabolcs 1092., I. Esztergom 1100., II. Esztergom 1112.) intézkedései egy sor olyan kánont tartalmaznak, melyek nemcsak tartalmuk- ban, de szóhasználatukban is megegyeznek a német területek zsinati intézkedéseivel. Ezeken a kánonokon kívül találkozunk olyan korai (pl. ókori) zsinati rendelkezések- kel, melyeket minden valószínűség szerint a zsinati atyák a közkézen forgó joggyűj- teményékből vettek át. Ebben az időszakban Magyarország vonatkozásában három ilyen gyűjteménnyel kell számolnunk.1 2 Először is a Collectio Dionysio-Hadriana, mely Dionysius Exiguus művének (V sz vége, VI. sz. eleje) bővített változata, amit I. Hadrianus pápa (772-795) küldött Nagy Károlynak.3 A Decretales Pseudo-Isidorianae (847-852) félig hamis joggyűjtemény.4 Végül pedig a Decretum Burchardi Worma- tiensis (1008-1012)5. 1 BALANYI GY., "Szent István, mint a magyar keresztény egyház megalapítója és szervezője" in SERÉDI J. (ed.), Szent István emlékköny, Budapest 1938. válogatva reprint 1988. 333. 2 ERDŐ E, Introductio in historiam scientiam canonicae, Roma 1990. 34-35. 3 Kiadása: M1GNE, J.P., Patrologia cursus completus, Series Latina, Paris 1844-1864. /továbbiakban PL/ 67. coll. 135-230. STICKLER, A., Historia iuris canonici latini I, Roma 1950. 107-108. GAUDE- MET, J., Les sources du droit de l'Église en Occident du lie au Vile si(cle (Initiations au christianisme ancien), h.n. 1985. 136. ERDŐ R, Az egyházjog forrásai. Történeti bevezetés (Bibliotheca Instituti Postgradualis Iuris Canonici Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae 1), Budapest 1998. 113-114. 4 Kiadása: HINSCHIUS, E, Decretales Pseud-Isidorianae et Capitula Angliramni, Lipsiae 1863. STICK- LER i.m. 131-140. ERDŐ i.m. 122-124. Magyarországi használatát vö. FUHRMANN, H., Einfluss und Verbreitung der pseudoisidorischen Fälschungen, I-III. /MGH Schriften XXIV, 1-3./ Stuttgart 1972-74. vol 2. 334. 5 Kiadása: PL 140. STICKLER i.m.154-158. ERDŐ i.m. 138-141. 153 =
