Teológia - Hittudományi Folyóirat 33. (1999)
1999 / 1-2. szám - Kocsis Imre: Krisztológiai fenségcímek a szinoptikus evangéliumokban
Teológia 1999. 1-2. szám KOCSIS IMRE Krisztológiai fenségcímek a szinoptikus evangéliumokban A Pápai Biblikus Bizottság 1984-ben adta ki ״A Szentírás és a krisztológia״ című do- kumentumot, amely immáron magyar fordításban is olvasható.1 Ebben röviden az új- szövetségi könyvek, kiváltképpen az evangéliumok krisztológiájáról is szó esik: ״Az evangéliumi hagyományokat ebben a húsvéti fényben gyűjtötték össze és írták le fo- kozatosan, mígnem azok a négy könyvben rögzített formát kapták. Ezek a könyvek nemcsak azokat a dolgokat tartalmazzák, ׳amiket Jézus tett és tanított׳ (ApCsel 1,1), hanem azok teológiai értelmezését is megadják... Ezekben a könyvekben meg kell ta- nulnunk keresni az illető evangélista krisztológiáját... Az újszövetségi szerzők, éppen mint lelkipásztorok és tanítók, ugyanarról a Krisztusról tanúskodnak, de eltérő szó- lamokon, melyek különbsége egy zenemű összhangot adó szólamaihoz hasonlítha- tó.1 2״ Értekezésünk célja, hogy a szinoptikus evangéliumokban szereplő krisztológiai fen- ségcímek vizsgálata által bemutassuk, mit is jelent a Krisztusról szóló tanúságtétel ״el- térő szólamokon" való előadása.3 Mindenekelőtt azt vizsgáljuk, milyen sajátos hang- súlyokkal alkalmazzák a fenségcímeket a szinoptikusok. Emellett az egyes evangéliu- mok teológiai tervével és fontosabb teológiai témáival való esetleges összefüggésekre is igyekszünk rámutatni. A vizsgálat csak redakció (szerkesztés) szintjén történik. Ha- gyománytörténeti kérdésekkel (a fenségcímek eredete az Ószövetségben és a judaiz- musban, illetve Jézus és az ősegyház általi használata stb.) részletesebben nem foglal- kozunk. Az érdeklődő olvasó e tekintetben O. Culmann4 és F. Hahn5 klasszikusnak számító műveiben talál eligazítást. 1 A Szentírás és a krisztológia (Római dokumentumok X.), Budapest, 1998. (ford. Dr. Várnai Jakab). 2 A Szentírás és a krisztológia, 46-47. 3 Az evangéliumok krisztológiájának legrészletesebb tárgyalását nyújtja: SCHNACKENBURG, R., Die Person Jesu Christi im Spiegel der vier Evangelien, Freiburg 1993. Haszonnal forgathatók az alábbi művek is: SCHWEIZER, E., Jesus Christus im vielfältigen Zeugnis des Neuen Testaments, München 1968; PESCH, W. (szerk.), Jesus in den Evangelien, Stuttgart 1970; SCHNACKENBURG, R., Christo- logie des Neuen Testaments: FEINER, J. - LÖHRER, M. (szerk.), Mysterium Salutis III, Zürich 1970, 227-388; KINGSBURY, J., Jesus Christ in Matthew, Mark and Luke, Philadelphia 1981; GRELOT, E, Jesus de Nazareth, Christ et Seigneur I-II, Paris 1998; KARRER, M., Jesus Christus im Neuen Testa- ment, Göttingen, 1998. 4 Die Christologie des Neuen Testaments, Tübingen 19582; magyar fordításban: Az Újszövetség krisz- tológiája, Budapest, 1990. 5 Christologische Hoheitstitel, Göttingen, 19955. 14
