Teológia - Hittudományi Folyóirat 33. (1999)
1999 / 3-4. szám - Rokay Zoltán: Néhány észrevétel Pázmány filozófiai munkássága kapcsán
Eltérések: a metafizika felosztható (Ludeckius VI); több transzcendentále is lehetsé- ges (az unum, verum, bonum-on túl); a létező objektív jelentése nem jelölheti Istent és a teremtményeket (egye's tételek csak a későbbiek folyamán tesznek különbséget). VI. Összefoglalás Valóban el kell gondolkodni azon, amit Pázmány monográfusa mond, hogy ti. ״Suárez nem juthatott Pázmány bölcseletének kialakulásában döntően szóhoz",77 hi- szén a Disputationes Metaphysicae 1597-ben jelentek meg. Még inkább fontolóra kell venni, hogy Pázmánynak úgymond nem kellett módosítania előadásain, mert ossz- hangban voltak Suárezzel, és ״Pázmány bölcseleté suárezi hatásokat mutat már Suárez előtt.78״ Ha csak a grazi tételekre szorítkozunk, talán annyit mondhatunk, hogy ez a ״suárezianizmus Suárez előtt" arra vezethető vissza, hogy a kialakulóban lévő ״jezsu- ita filozófia" vitapartnerét a scotisták jeletették; forrásuk Aquinói Szent Tamás, a coimbrai és salamancai iskola, valamint az előírt tankönyv szerzője, Fonseca által ér- telmezett Arisztotelész. Közös vonásuk, hogy teológiai példákkal illusztrálják a filozó- fiai mondanivalót.79 A közös vitapartner, az azonos források, azonos tanterv, közös érdekek, könnyen vezethetnek messzemenő hasonlóságokhoz, azonos eredmények- hez. Megkockáztathatjuk azt az észrevételt is, hogy a Scotus és a nominalisták által képviselt álláspontok, amelyekről Pázmány beszél, talán összefüggésben vannak az- zal, hogy bécsi professzora és grazi közvetlen elődje a filozófiai tanszéken, az angol William Wright volt.80 Pázmány pedig 1594-95-ben a római Angol Kollégiumban volt a metafizika repetitora. Az is jellemző, hogy Pázmány, amíg Suárez nem szorította ki Fonsecát, kritikusabb volt vele szemben. Ez a kritikai hang arányosan csökkent Suárez Disputációinak elterjedésével, hivatalos elismerésével.81 Azt is meg kell mondani, hogy az éleslátású és önállóan gondolkodó Pázmány nem volt mindig kritikus forrásaival szemben. Természettudományi közléseit sajnos nem a 77 Félegyházi, 175. old., Gerencsér, 103. old. 78 Félegyházi, 178. old. 79 A tételsorokban különösen az analógia kérdésében; a Fizikában a hatóokról beszélve a transzszubsztanciációról közli nézetét, amely ellentétes Suárezével, aki azt állítja, hogy az átváltozásnál valami önmagát hozná létre: ״Fallitur tamen in eo quod putat saltem post primam inceptionem posse idem esse principium et principatum..." (Physica, 248. old.) 80 Öry, 86. és 118. old. 81 Előbb: pl. ״Prima pars est Suarezii... sed nullum" (Félegyházi, 177. old.); majd: pl. ״Optime docet Suarez", ״Optime a Suarezio tradi" (uo.). 129
