Teológia - Hittudományi Folyóirat 33. (1999)
1999 / 3-4. szám - Gárdonyi Máté: A papság reformja a Trienti Zsinaton
A HUMANISTA PAPI IDEÁL A klérus reformjának humanista modellje elsősorban úgy mutatta be a papot, mint homo doctust, akivel szemben a legalapvetőbb követelmény, hogy megfeleljen a pré- dikáció feladatának. A pap intellektuális teljesítményének igénye háttérbe szorított az egyéb szempontokat, bár az igehirdetés legfőbb témájaként kezelt Krisztus-központú- ságnak mindenképpen voltak erkölcsi következményei is. A humanizmus antropoló7 giai optimizmusa a papi életforma tekintetében együtt járt egyfajta nagyvonalúság- gal, amely a külső fegyelmi szempontok iránti kevés érdeklődésben nyilvánult meg. Az ókori pogány szerzőktől örökölt házasság/család-kultusz pedig megkérdőjelezte a papi cölibátus értékét. Az is szembetűnő, hogy a humanista szerzők egyáltalán nem érdeklődtek a lelkipásztorkodás, mint a papi identitás egyik meghatározó eleme iránt. A Trienti Zsinat munkájának elengedhetetlen feltétele volt az a humanista érdeklő- dés, amely a biblikus és patrisztikus kutatásokban és szövegkiadásokban nyilvánult meg. Ugyanakkor a zsinat távolságot is tartott a humanista eszményektől, amennyi- ben nem fogadta el a középkori teológiai és spirituális hagyomány kiiktatását az Egy- ház életéből. Ami a papnevelés témáját illeti, a zsinat az intellektuális teljesítmény humanista ér- tékelését érvényesítette, hiszen a papság általános műveltségi színvonalának emelését elengedhetetlennek tartotta. Ám sohasem tekintette a képzettséget a papszentelés egyetlen és kizárólagos feltételének, amint ezt a humanisták igényelték. A humanista főpapok egyházmegyei zsinatain szinte kivétel nélkül feltűntek a Tridentinum nagy témái a klérus reformja tárgyában: a papi identitás alapjai, a szent- mise-áldozat értéke; a rezidencia, mint a lelkipásztorkodás szükséges feltétele. Azt mondhatjuk, hogy a tematikát a humanista főpapok zsinatai szolgáltatták a trienti atyák számára, a kohéziót azonban a Trienti Zsinat teremtette meg, s a szeminárium- modell megalkotásával keretet biztosított a papnevelési elvek gyakorlatba való átülte- téséhez az egész Egyház számára.7 Reformátori tanítás az egyházi szolgálattevőről A reformátorok tanítása az egyházi szolgálattevőről részben a humanista célkitű- zést tette magáévá, amennyiben a papi szolgálat középpontjába az igehirdetést állítot- ta. Az igehirdetés primátusa ugyanakkor kiegészült a lelkipásztorkodás igényének hangsúlyozásával, amely több, igen szép pasztorális útmutatásban nyilvánult meg. A pasztoráció reformátori modelljében azonban nem játszott semmilyen szerepet a pap kultikus funkciója. Sőt a klerikus állapot önálló értéke a keresztény közösségben, s eb7 A humanista vallásosságról: BAINTON, R. H., Erasmus of Christendom. New York, 1969; COPPENS, /., Erasmo y el celibato. in Sacerdocio y Celibato, dir. por J. Coppens. Madrid, 1972; Christian Hu- manism and the Reformation. Selected Writings of Erasmus, ed. by J. C. Olin. Gloucester Mass, 1973; GARIN, E., La cultura del Rinascimento. Milano, 1988; GARIN, E., Medioevo e Rinascimento, Bari, 1966; GARIN, E., L'umanesimo italiano. Roma-Bari, 1994; IMBART DE LA TOUR, P., Les origines de la Réforme. Tome III: L'evangélisme (1521-1538). Paris, 1914; MESNARD, R, Érasme ou le christianisme critique. Paris, 1969. 110 =
