Teológia - Hittudományi Folyóirat 32. (1998)
1998 / 3-4. szám - Fila Béla: Teológus az Egyházban
mutatkoznak különböző irányzatok. Maradandó jelentősége és értéke van a katolikus egyházban a skolasztikus teológiának, amely az arisztotelészi-szenttamási filozófia elvei szerint dolgozta föl a kinyilatkoztatás adatait, a hit kérdéseit. Azonban, ha az egyház mai világban elfoglalt helyzetét és küldetését tisztázni akarja, akkor érthető módon a teológusok között is különböző felfogások mutatkoznak, hiszen a mai világ túlságosan is bonyolult. Főként két szélsőség jelentkezik a mostani reformzsinat nyomán: a múlt értékeit féltő konzervatív irányzat és a gyorsabban haladni akarók progresszív csoportja. Gál Ferenc véleménye szerint úgy néz ki ma a helyzet, mintha a teológusok korát élnénk. Aránylag nagy szabadságot és nyilvánosságot élveznek ma a teológusok, aminek még külön is kedveznek a mai kommunikációs eszközök. Nem is olyan könnyű megvonni a határt a konzervatív és a progresszív irányzat között. A II. Vatikáni Zsinat óta minden teológusnak tudomásul kell vennie a jelent követelményeit, a teológia problémakörének kiszélesítését, a reformokat, amelyekkel az egyház eljegyezte magát. Könnyen meg lehet ítélni a két szélsőséget. A megmerevedett konzervatív irányzatnak nincs igazán gyökere. Aki pedig túlságosan kitör a „sensus catholicus”-nak nevezett keretből, azt szintén megbélyegzés éri. Gál Ferenc értelmezésében az igazi teológia a két szélsőség között van. Akkor igazán jelentős a teológusok munkája, ha elismerik az egyház lényeges elemeit, akik tényleg hívő módon elfogadják a kinyilatkoztatott tanítást és komolyan veszik az állandó változást és fejlődést. Elméleti vitáknál fontosabbak az egyházi élet gyakorlati kérdései. Érthető módon egyre inkább előtérbe kerül az elméleti tanítás vonalán a hermeneutika, amelynek segítségével meg lehet állapítani a szentírási helyeknek és az egyházi meghatározásoknak pontos értelmét. A hermeneutikus eljárásnál kiderül az emberi megfogalmazások célkitűzése és az alkalmazott kifejezésmód, így aztán világosan meg lehet különböztetni az áthagyományozott tanítás tartalmi elemeit és kifejezés- módját. Igen nagy segítséget jelent ez a mai egyház megújulása számára, hiszen az egyház be akarja tölteni feladatát a mai világban, a mai gondolkodásmódban járatos embernek is közvetíteni akarja a természetfölötti tanítást. A konzervatív és a haladó irányzat közötti ellentét abban fejeződik ki leginkább, hogy a konzervatívok szerint Jézus ügye egybeesik az egyház ügyével, míg a prog- resszívek szerint Jézus ügye nem mindig esik egybe az egyház ügyével. Sokszor úgy tűnik, hogy a protestáns teológusok egy-egy elméleti kérdésben előbbre vannak, és a keresztény szellemnek horizontálisabbnak, sokrétűbbnek kellene lennie. Felmerült az az igény, hogy a katolikus teológusoknak rugalmasabban kellene szemlélni a dogmatikus tételeket. Azok a teológusok, akik az időszerű követelmények felé fordultak, élesen kritizálják a konzervatívok merevségét. Feltűntek a teológusok között a kontesztáló teológusok, akik az egyetemes és szilárd intézményeknél, a biztos tanításnál fontosabbnak ítélik a cselekvést itt és most. Az egyházban keletkezett feszültségek arra késztettek a különböző irányzatok képviselőit, hogy egymással párbeszédet folytassanak, közvetítés jöjjön létre a régi állítások és a mai megértés között. Nem lehet megelégedni az eklekticizmussal, a klerikalizmussal vagy a szupernaturalizmussal. Minden teológusnak elsősorban a Szentíráshoz, a hit írott normájához és a tanítóhivatal irányításához kell igazodnia. Jóindulattal fel lehet oldani a keletkezett kritikus feszültségeket, együtt lehet működni az egyes iskoláknak, kutatási műhelyeknek, mert csak így lehetnek a 3
