Teológia - Hittudományi Folyóirat 32. (1998)
1998 / 1-2. szám - Csikós Csaba: A kozmosz megőrzésének végső reménye
ben; így aztán az emberre vonatkozó kérdés - az egységes megközelítés hiányában - megválaszolatlan és megválaszolhatatlan marad. Az ember - minden egyes ember - kimondhatatlan (ineffabile) valóság, „nem rendezhető képletbe, ugyanis nincs képlete."6 „Az ember mindig több, mint amit megtudhatunk róla" - mondja K. Jaspers.7 Az embert általában - visszautalva az előbb mondottakra mint „testben való szellemet" szokták definiálni, az ókori „animal rationale" vagy „dzóon logon ekhón" analógiájára. A test-lélek (szellem) elkülönítése, szembeállítása vagy szétválasztása olyan káros platóni örökségünk, melyből - sajnos többnyire a pszichoanalízis veszedelmes és kétes értékű útvesztőin keresztül csak napjainkban próbálunk kiszabadulni. Az Istennel való párhuzam viszont - bár képmások vagyunk (igaz, hogy bűneink folytán torzult képmások) - kizárólag · mutatás mutandis vonható meg, mert a „bármit állítunk Istenről, azt az emberről is állíthatjuk" elv (Fila B.) csak Krisztus istenemberségében lett nyilvánvalóvá. Mégis „aki választ keres arra a titokra, ami az ember, annak arra a titokra kell hallgatnia, ami az Isten."8 Ebből az előfeltételezésből kiindulva fontos megállapításokat tehetünk, s „az ember = »ember«" tételt és a transzcendentális reflexiót szem előtt tartva kísérletet teszünk arra, hogy megragadjuk az ember attribútumait:9 Testben való Az ember testiségében az állatok rokona, ezt ismerte fel zseniálisan a P szerző. Testünket illetően a magasabbrendű állatoktól alig különbözünk, „állatközelségben" élünk. Ennek ellenére „az ember már biológiai testiségében sem állat, és az emberi szellem csak a testi világban való létben valóságos."10 11 Az ember minden érzékével és szükségletével a földhöz kötődik, élettere nélkül nem is létezhetne. Heidegger szavaival élve „bele van bonyolódva a világba".11 Lélek (pszükhé) Nietzsche azt állítja, hogy „test vagyok egészen, s kívüle semmi sem; és a lélek csak szó, megjelölni egy valamit a testen."12 Ez a megállapítás az ő sajátos „élet-filozófiai" elveiből fakad, s csak annyiban érthetünk vele egyet, hogy a test az ember valamennyi életmegnyilvánulásának hordozója. A skolasztikus teológia viszont - M. 6 CSIKÓS CS., i.m. 7 JASPERS, К., Bevezetés a filozófiába, Budapest, 1988, 51 (ford. Szathmáry L.). 8 NYÍRI T., Az ember a világban, Budapest, 1981, 16 9 Az itt felsorolt jellegzetes vonások elhatárolása és elkülönítése természetszerűleg nem kellően adek- vát és a tulajdonságok analizálása sem teljes, s ennek e sorok szerzője is tudatában van. Ezért helyén valóbb lenne az ember különféle irányultságairól, reflexiós szintjeiről beszélni, mellyel az ember képes megragadni és értelmezni a különböző létszférákat. Az is kétségtelen, hogy az itt konstruált részletezés erősen szubjektív, és más, az antropológiában jártasabb kutatók bizonyára más struktúrát javasoltak volna; jóllehet az ember annyira gazdag valóság, hogy a legeltérőbb elemzést is elviseli (gondoljunk csak az egyes pszichológiai iskolákra). Ha az emberi természetet vizsgáljuk, talán egyetlen ponton vonható meg élesebb distinkció; a test + animális lélek ill. a szellem körébe tartozó többi szféra között, de az éles elhatárolástól, valamiféle hiátus feltételezésétől - az elmondottak alapján s Aquinói Szent Tamás azonosság elvét tekintve - mindenképpen tartózkodnunk kell! 10 GANZENBACHER, A., Bevezetés a filozófiába, Budapest, 1993, 286 (ford. Vér G. et al.) 11 HEIDEGGER, M., Ш és idő, Budapest, 1989, 156 (ford. Vajda M.). 11 NIETZSCHE, E, Im-ígyen szóla Zarathustra, Budapest, 1908, 41 (ford. Wilgner Ö.) 65
