Teológia - Hittudományi Folyóirat 32. (1998)
1998 / 1-2. szám - Puskás László: To bee or not to bee
színen, sajnálatos, hogy ezt a fáradtságot a téves információt terjesztők nem vállalják. A helyi írástudók, papok és világiak, a jelen időben, sajnos, még túl kevesen vannak ahhoz, hogy ráérnének templomaik történetének kutatásával és rögzítésével foglalkozni, pedig most még élnek azok, akik a templomok ügyében fáradoztak. A helyszínen, sajnos, a „szeretet párbeszédéről" a hívőnek az őt a templomból kereszttel kiverni megkísérlő ortodox pap jut eszébe, amint a sebhelyet tapogatja az arcán (az Ungvári Görögkatolikus Székesegyház íratlan történetéből). Amikor 1993-94 körül, a politikai változások nyomában fellángoltak a viták a Munkácsi egyházmegye sui iuris státusnak kérdése körül, („Egy nyelv, egy nemzet, egy egyház" mottóval a Lvovi ukrán katolikus főegyházmegyébe tervezték betagolni a főleg a hagyományainak megfelelő ószláv liturgikus nyelvet használó és amúgy is többnemzetiségű egyházmegyét, amely többévszázados történelme során tett szert sajátjogú egyházi státusára, nem egyszer komoly küzdelmekben), megjelent az egyházmegye kiadásában egy kis tanulmány a kérdésről, amely természetesen csak a szerző számára elérhető forrásokra támaszkodhatott. Egy, a kérdésben más állásponton levő kárpátaljai származású bazilita egyháztörténész-doktor Rómából küldte el az egyik némileg szélsőséges helyi újságnak ellenpublicisztikáját, amelyben többek között felrótta a szerzőnek, hogy előzőleg nem tanulmányozta át a római könyv- és irattárakban a kérdésre vonatkozó anyagokat. Mindezt ugyancsak kioktató, „buta diákokos tanár" hangnemben, akkor, amikor tudvalevő, hogy az ukrán állampolgárok utazásai mennyire korlátozottak a vízumkényszer, de az anyagi velejárók miatt is, világi-politikai-nemzeti elképzeléseiből kiindulva egy olyan már nem fiatal oltártestvérét kísérelvén meg ezzel lejáratni, közben megyéspüspökét is támadva, aki, az ismert paphiány miatt, az egyházmegye irodája vezetése mellett egy nagyobb hegyi falu Ungvártól 80 km-re levő parochiáját is ellátja.10 Ezt a történetet a fenti idézet második része juttatta eszünkbe. Tény, hogy az immár szabadabban működő Görögkatolikus Egyházak papságának nagy része más, sanyarúbb körülmények között formálódott, mint erre már rámutattunk jegyzetünkben. Nem állítható róluk, hogy teológiai doktorátusokkal rendelkeznek, hogy a szovjet éra alatt folyamatosan figyelték volna a Nyugaton zajló teológiai folyamatokat, a vasfüggöny működött. Azonban mindez nem gátolta meg őket abban, hogy „Rőma- hűségükben", - mert ez is szerves része volt számukra a hit teljességének -, megmaradjanak. „Fáziskésésük", „teljes értetlenségük" a teológiai fejlődésnek állított magánkövetkeztetésekkel szemben azonban jogos. De nem azért, mert úgy gondolják, hogy ha egy minden erkölcsi érzéktől mentes sátáni diktátornak és gigantikus méretű elnyomó apparátusának se sikerült felszámolnia a Görögkatolikus Egyházakat, ez senkinek se sikerülhet, ha a Gondviselés nem vonja meg tőlük oltalmát, nem azért, mert annyira nem ismernék az említett ekkléziológiai koncepciókat, melyek, mint az idézet állítja, megkérdőjelezik létjogosultságukat, nem azért, mert elmaradottak és buták. Ugyanis, bár lehet hogy ezt is primitívségük jeleként fogják magyarázni egyesek, hiSZABÓ Gy., „Про статус шдпорядкування Мукачевсько! греко-католицько! enapxi'i” (A Munkácsi görögkatolikus egyházmegye alárendeltségének státusáról), Ungvár, 1994,03.10, az egyházmegye kiadásában, ukrán nyelven, ill. A. PÉKÁR OSBM, a teológia doktora, „Втзнайте правду, i правда ви.вюлить впс” (Ismerjétek meg az igazságot, és az megszabadít benneteket), in Карпатська Украша (Kárpáti Ukrajna), Ungvár, 1995,04.04 29 =
