Teológia - Hittudományi Folyóirat 32. (1998)
1998 / 1-2. szám - Puskás László: To bee or not to bee
Ugyanakkor elvi, általánosabb, a keleti Katolikus Egyházak egészére, de közülük is kiemelten a közép- és kelet-európai Görögkatolikus Egyházakra vonatkozó problémák is felmerülnek. Kijelenthető, hogy különösen az utóbbiak, feltehetően nagyobb volumenük miatt, lassan számukra is megismerhetően, éppen a mi időnkben kerülnek időnként különös fénybe egy róluk is szóló, de nélkülük zajló folyamat révén. Azzal a nemes célzattal, hogy folytatódjék az egységre irányuló tisztázó párbeszéd az Ortodoxiával, komoly auktoritású tanulmányok, dokumentumok, sőt katolikus és ortodox teológusok közös hivatalos állásfoglalásai jelentik ki, hogy ekkléziológiai félreértés szülte a Keleti Katolikus Egyházakat, az uniatizmus mint ekkléziológiai megoldás, nem szolgálhat modellként az egységhez4. Ezek az írások azt állítják, hogy történetük során a Görögkatolikus Egyházak ekkléziolőgiailag kiüresedtek, belső identitásuk válságba került, egyházi öntudatuk a Rómával való egyesülés következtében elveszett, és a II. Vatikánum magatartása is ezekkel az egyházakkal szemben kétértelmű volt, problémájukat képtelen volt megoldani, anakronisztikus az új keleti kódex ekkléziológiája is... Ezek a megállapítások meglehetősen egyoldalúaknak tűnnek, időnként úgy látszik, hogy több bennük a katolikus-ortodox párbeszéd alakulásáért érzett aggodalom, mint a Görögkatolikus Egyházak iránti tisztelet, mint olyan testvér-egyházak iránt, akik „a nagy szorongatásból jöttek, ruhájukat fehérre mosták a Bárány vérében" (Jel 7,14). „Nem hisszük, hogy az egyesült egyházak mint ilyenek híd-egyházak lennének, sőt inkább akadályt képeznek Kelet és Nyugat között. Hogyan segíthetjük a Keleti Katolikus Egyházakat, hogy kijuthassanak a zsákutcából? Mind a katolikusoknak, mind az ortodoxoknak igazi együttérzést kell mutatniuk irántuk. A tevékeny és önzetlen szeretet ösztönzésével segítsünk ezeknek az Egyházaknak, hogy híddá legyenek, azonban nem az általuk javasolt ekkléziológiai modell szerint, hanem annak alapján, amit a katolikus és ortodox Egyháznak ajánlanak minden vitatott világi ügy felülmúlásával, hogy a hitetlen emberek bennünket körülvevő világában közös tanúságot nyújtsunk".5 (Sajnos a halálraítélteknek is kijáró szerető empátia még kevésbé olvasható ki a helyi ortodox püspökök áldásával megjelenő publikációkban ma is hangoztatott minősítésükből — a görögkatolikusok az Ortodoxia árulói, akik a „római katolikus pápista herézishez" csatlakoztak. Nyugati ortodox teológusok erőtlen és egzotikus konglomerátumoknak nevezik őket6. Azonban meg kell jegyeznünk azt is, hogy a fenti sommásan negatív ítélkezések nem tükrözik a nyugati katolikus teológusok azóta ortodoxiában felnőtt gyermekei miatt is, mára már azortodoxia javára dőlt el egyházi hovatartozásának kérdése. Viszont nő a jelentős anyagi áldozatvállalással járó görögkatolikus vagy ortodox templomépítések száma azokon a helyeken, ahol kisebbségben vannak ezek vagy azok, különösen, bár nem kizárólagosan ott, ahol az érvényes közigazgatási határozatok ellenére a templomkulcsot birtokló hívek nem járulnak hozzá, hogy' az adott, mint ezt már megjegyeztük, valaha görögkatolikusok által építtetett templomépületet, egymás utáni sorrendben, felváltva, mindkét közösség használja - sajnos 90 %-ban a szeretet párbeszédére való készség hiánya, mert ezen a szinten a templom kölcsönös használata lehetne a keresztény' szeretet és tisztelet jele egymás iránt, papjaik ill. egyházi hierarchiájuk befoly'ására az ortodox híveket jellemzi. Holott, mint pl. Baán István tanulmánya Lanne-t követve rögzíti (tudomásunk szerint ez az első átfogóbb igényű magy'ar nyelvű publikáció a kérdésről), ezen egyházak létének épp az lett volna a célja, hogy vonzerőt gyakoroljon az ortodoxokra. Nagyobbrészt a Baán-tanulmányból vettük a dörög katolikus Egyházak jellemzésének további részleteit is. Vö. LANNE és BAÁN, op. cit., ill. Lanne, Схщш Католицьга Церкви: míct чи стша м:ж Католицькою Церивою i Православною, in Сопричастя-Communio-Koinonia, 1997/1, 93 о. О. CLEMENT: Roma-Amor, in Логос, №47, 1992, Брюссель-Мосгава, 232 о. 27 6
