Teológia - Hittudományi Folyóirat 32. (1998)
1998 / 3-4. szám - Rózsa Huba: "Igaz Szolgám sokakat megigazulttá tesz, és ő hordozta bűneiket" (Iz 53,11)
vizsgálja, s ebben szövegek egész sorát ismeri fel a Szolga jelentésének kollektív irányú továbbértelmezésével a szolga-Izrael helyzetének, szerepének vagy jelentőségének megrajzolásában. A kollektív irányú továbbértelmezés semmi esetre sem jelent törést a dalok prófétai Szolgájával, aki ugyan individuum, de mint Izrael képviselője és prófétai hivatalában mint az őt megelőző próféták reprezentánsa kollektív vonásokat hordoz. A továbbértelmezés is ezekre az elemekre támaszkodik42. Az individuális és kollektív vonások egyidejű jelenléte az alapja a teóriák különbözőségének. Ezért egyik magyarázat sem képes teljes egészében kizárni a másik elemeinek létezését. Az ellentétes vonások egyidejűsége (kollektív-individuális, királyi-prófétai) azzal magyarázható, hogy Szolga alakjának és üdvözítő művének megrajzolása teológiai reflexió eredménye: a prófétai küldetés és a királyi üdvösségközvetítő, a behelyettesítő szenvedés és a misszió gondolatának egybeötvözése. Emellett Izrael népének üdvtörténeti tapasztalatai - Izrael léte és küldetése - is helyet kapnak a leírásban. A felsorolt vonások nem ötvöződnek zárt egységbe. Ez a magyarázata a többirányú értelmezés lehetőségének. Ideális üdvösségközvetítő Úgy véljük mégis, hogy a dalok iránya individuális. A Szolga küldetésében meghirdetett és megvalósított üdvösségnek csak egy személy lehet közvetítője (főként a harmadik és negyedik ének: 50,4-9 és 52,13-53,12). Bűntelensége, szenvedéseiben tanúsított engedelmessége és bátor hite az individuális értelmezés mellett szólnak. Nem azonosítható történelmi személyekkel sem. Kétségtelen, hogy a JHWH Szolgájáról szóló énekekben találhatók összefüggések akár a múlt, akár a szerző korának kiemelkedő személyeivel vagy adottságaival, ez azonban abból adódik, hogy a Szolga alakjának megrajzolásához az üdvtörténeti valóság és tapasztalat szolgáltatott alapot. Személyében azonban olyan ideális üdvösségközvetítő áll előttünk, aki a kor üdvtörténeti adottságai felett áll. Életműve a jövőben, azaz a végidőben bekövetkező valóság, vagyis a dalok jövendölések a bekövetkező üdvösségről, és a prófétai Szolgával történetek nem csupán modellül szolgálnak Isten végidőbeli cselekvésére ill. annak megtapasztalására43. Az egyetemes, egész emberiség üdvösségét jelentő megújulás a beteljesedésjegyeit hordozza. Ezért ő végérvényes és így eszkatológikus közvetítőnek tekinthető44. A JHWH Szolgájáról szóló énekek az előzményekhez képest messzemenően új vonásokkal rajzolják meg a közvetítő alakját és az üdvösség megvalósulásának módját. A szenvedés és meg nem értés eddig ismeretlen mélységei kísérik a Szolga küldetését. Mindezek elfogadásában viszont csodálatos készséget és Isten iránti bizalmat tanúsít, amelynek erejében lankadatlanul véghez viszi Isten számára rendelt tervét. Működése gyógyító, az összetört és ítéletre méltó ember felemelése, lemondva a hatalom 42 HERMISSON, H. J.: Gottesknecht und Gottes Knechte, 44J68 old. 43 Lásd pl. HERMISSON, H. J. véleményét, szerinte a dalok nem jövendölések, mindössze JHWH jövőbeli üdvözítő cselekvésére utaló modellek : Der Lohn des Knechtes, 287 old.; Gottesknecht und Gotte: Knechte, 67-68 old.; Das vierte Gottesknechtslied, 22-23 old. 44 Bővebb irodalmi utasításokat lásd a 35. lábjegyzetben megadott munkákban. 60 -------- -
