Teológia - Hittudományi Folyóirat 32. (1998)
1998 / 1-2. szám - Boda László: A természetes erkölcsi törvény időszerűsége korunkban
Teológia 1998. 1-2. szám BODA LÁSZLÓ A természetes erkölcsi törvény időszerűsége korunkban A természetes erkölcsi törvény elemzése során kiderült, hogy azt a humánum törvényének is tekinthetjük.1 Ebben a megfogalmazásban talán közérthetőbbé válik napjainkban, amikor a korakapitalizmus társadalmi jelenségei mintegy reinkarnálódnak a nehezen kibontakozó demokrácia kereteiben. Szociológusok és a társadalom alakulásának más megfigyelői megegyeznek abban, hogy az erkölcsi normák eddig nem tapasztalt válságát éljük, olyan értékzűrzavarban, amelyben a reklám kívánja eldönteni, mi a „jó" és mi a „rossz". Ugyanakkor jellemzi ezt a tudatzavart a már jelszóvá lett „pluralizmusra" hivatkozó posztmodern felfogás, miszerint: minden csoportnak megvan a saját etikai „szövege" (ha van egyáltalán). Holott a sokszínűség nem képes az érték rangjára emelkedni, ha elszakad az egység elvétől. A Katolikus Egyház nagy történelmi tapasztalata különféle konfliktusok árán mutatja föl, mit jelent az egység a sokféleségben, és hogy az mennyire nélkülözhetetlen.1 2 A természetes erkölcsi törvény és annak a humánum törvényeként való értelmezése ilyen etikai egységesítő tényező lehetne ebben a többrétű társadalmi értéktudat-hasadásban. Hiszen egészen konkrét formában és ismétlődően hangzik el, hogy „Te hívő keresztény vagy, rád nézve kötelező a Tízparancsolat. Én nem vagyok hívő. Engem nem köt semmiféle erkölcsi parancs." A természetes erkölcsi törvény azonban az ateistát is kötelezi, hiszen gyökerei a lelkiismeretbe nyúlnak. Ennek következtében bármelyik elvének megsértése esetén a viszonylag épségben maradt lelkiismeret rosszallóan visszajelez. A kereszténység körében pedig ökumenikus vonatkozásban sem lehet érvényességét tagadni, azon a címen, hogy „természetes", mert kimutatható bibliai alapjai vannak.3 Ott van továbbá az Emberi Jogok láthatatlan hátterében és számon kéri mellőzöttségét a törvényhozásban. Megfogalmazhatóságát pedig a lelkiismeret mellett a különböző etikák is javasolják, sőt adott esetben sürgetik, hiszen az „emberséges magatartás", az „emberhez méltó élet" követelménye a természetes erkölcsi törvény láthatatlan jelenlétére utal. Honnan származik ez a törvény, amely voltaképpen több alapvető etikai életszabály foglalata? Hogyan és milyen igazolhatósággal lehet megfogalmazni? Van-e fejlődése? 1 Ld. B. SCHÜLLER: Die Bedeutung des natürlichen Sittengesetzes für den Christen. In: Herausforderung und Kritik der Moraltheologie, Würzburg, 1971, 105. 3 Vö. a II. Vat. missziós dekrétuma, PC 22. p. 3 Ez a magyarázata, hogy neves protestáns szentírásmagyarázók is kénytelenek elfogadni, főként a Rómaiakhoz írt levél 2. f. alapján, például: Barret, Bornkamm, Bultmann, Dodd, Murray és mások, akik filozófiai alapon nem fogadnák el. 10