Teológia - Hittudományi Folyóirat 31. (1997)
1997 / 1-2. szám - Szabó Péter: A püspökválasztást érintő szabályozás változásai a keleti katolikus egyházjogban
Ezen nézet szerint - mint azt az UR 14 a által leírt egyházkép is bizonyítja - a közbelépés mindig rendkívüli körülményeket feltételezett.24 A revíziós bizottság ellenben abból indult ki, hogy az első évezred gyakorlata a kor adottságaival magyarázható. Ma viszont a hírközié- si eszközök fejlettsége lehetővé teszi hogy ne kelljen a mindig nagyobb feszültség veszélyét magában rejtő, utólagos korrekcióhoz folyamodni. Az ״assensus” rendszere éppen arra nyújt lehetőséget a római pápának, hogy egyszerre tudja méltó és hatékony módon gyakorolni az OE 9 által számára kilátásba helyezett, egyedi esetekben való közbelépési jogát.2■5 E megöl- dás egyébként a zsinati határozat szövegével aligha ellenkezik, hisz az kifejezetten kilátásba helyezi az antik tradíció korunkra történő alkalmazásának lehetőségét (OE 9 b). A problémakör igen fontos szempontjára mutatnak rá azon szerzők, akik az előzetes ״assensus” kánonjogi figurája révén történő aktív pápai részvételt teológiai értékű elemnek tekintik, amennyiben (jelenleg) ez a kommúnió kinyilvánításának illetve a püspöki kollégi- umba való kooptálásnak a látható kifejezőeszköze.26 Mint arra M. Brogi rámutatott, a II. Vatikáni Zsinat és a kodifikáció is egy folyamat részének tekintendő. A keleti katolikus egy- házakban IX. Pius pápától kezdődően egy centralizációs folyamat zajlott le, mely a XII. Pius féle kodifikációban érte el tetőpontját. A zsinat óta a folyamat iránya megváltozott. A püspökválasztás tekintetében ez - mint láttuk - egy a szigorú pápai fenntartások rendsze- rétől egy előzetes hozzájárulással egybekötött szabad választásra történő áttérést jelent. Úgy tűnik nincs akadálya e folyamat továbbvitelének. Az említett listákon elvileg már ma is - konkrét hivataloktól függetlenül - korlátlan számú jelölt tüntethető fel. Mi több - fel- téve hogy egy szinódus garantálni tudja a mindenkori államhatalomtól való azon függet- lenséget, mely a püspökválasztáshoz nélkülözhetetlen - jogi szempontból elképzelhető, hogy a pápa listák felterjesztése nélkül, közvetlen és általános formában magához a szinó- dús döntéseihez adja majd előzetes egyetértését.27 Ugyanakkor kétségtelen, hogy a kodifikáció során a püspökök kijelölésében való pá- pai közreműködésnek - a megfelelő zsinati szövegek jogi interpretációja alapján - a nega- tív aspektusa28 került előtérbe, mélyebb reflexió nélkül hagyva a kérdés teológiai oldalát. Ezt figyelembe véve a szóban forgó decentralizálás folytathatósága arra a teológiai kérdés- re adott választól függ, hogy a keleti püspökök kijelölésében való pápai közreműködés tel- jes hiánya esetén vajon nem veszítené-e el nyilvánvalóságát a pápa és a kollégium többi tag- ja közt fennálló hierarchikus közösség.29 24 Ilyen értelemben pl.: SALACHAS. D., Istituzioni cti dirit to canonico déllé Chiese cattolichc orientali. Roma - Bologna 1993, 226. 25 (U(EK, I.. Canons de Episcopis, in Nuntia 9 (1979) 13. 26 BROGI, Nomine. 134. 27 BROGI. Nomine. 140. Ténylegesen VI. Pál - tekintetbe véve a római kúria tájékozódási lehetőségeinek be- határoltságát is - minden előterjesztett személyhez hozzájárulását adta, a pátriárkákr a és szinódusokra hagy- va annak felelőségét, ha esetleg kevésbé alkalmas személyt választanának; vö.: KHOURY, La scelta. 85. 28 A szóban forgó ״assensus” megadása (vagy esetleges elutasítása) mint egy szinődusi aktus felett felsőbb ha- tóság részéről gyakorolt ellenőrzés, az adott egyház önállósága lehatárolásának benyomását kelti. 29 Vö.: BROGI, Nomine. 140-141. A kérdésre történő további reflexió kiindulópontjaként két megjegyzés tűnik hasznosnak. Egyrészt - mint azt pápai megnyilatkozások is bizonyítják - volt idő, amikor az egyházi közösség kinyilvánításának éppen ez a közvetett, pátriárkák közreműködésével realizált formája volt jellemző a kato- likus egyházra (lásd: De VRIES, W.. The ״College of Patriarchs” in Concilium I/S [1965] 35-39). Másrészt a keleti kódex is több ponton mutat olyan kifejezett jeleket, melyek a ״communio Ecclesiarum” éppen ilyen irá- nyű, a köztes egyházi hatóságnak nagyobb szerepet engedélyező felfogása irányába mutatnak elmozdulást: vö.: SZABÓ. P., Opinioni stilla natura delié Chiese «sui iuris» nella canonistica odierna. in Folia theologica 7 (1996). (megjelenés alatt).----------- 66
