Teológia - Hittudományi Folyóirat 31. (1997)
1997 / 1-2. szám - Vanyó László: Olympia és a korai kereszténység (A hely és az eszme sorsa a történelemben)
Az igazi ״agón” képe az ortodox szerzőknél maradt meg, mint Tertullianusnál.46 A ״certamen” képe tovább él Cyprianusnál, Commodianusnál, majd a vértanúkor elmúltával Szent Ágoston a De agone christiano c. művében a keresztény ember mindennapos telje- sítményét jelenti.47 48 Mi lett az ״agón”-eszme sorsa a Konstantini-korban, amikor nem volt már üldözés? A 4. századi keresztény szerzők a keresztségre felszólító homiliáiban találkozunk ve- lük. Ekkor alakult ki az ״életfogytiglani hittanulók” rétege, akik keresztelésre bejegyzett jelöltek maradtak életük kritikus pontjáig, valamilyen életveszélyig, de csak földrengés, barbár támadások veszedelmének nyomására hajlottak a keresztség felvételére. Főleg ma- gas hivatalt betöltött személyek - bírák, hadvezérek - halasztották el a keresztség felvétel- ét, akiknek esetenként halálos ítéletet kellett hozni, vagy végrehajtani. Az ilyenek a halá- los ágyig halogatták a keresztség felvételét, nehogy eljátsszák a keresztségi kegyelmet.4H Összefoglalva: Az ״agón”/,,certamen” hellenista diatribéből és a zsidó irodalomból kölcsönzött képe a közvetlen tapasztalati mozzanatokkal kiegészítve igen kedvelt lett az ókeresztény irodalomban. Az apostoli korban inkább irodalmi kölcsönzésről beszélhetünk, míg a 2-3. században már feltételezhetjük a közvetlen kapcsolatot a versenyekkel és játé- kokkal. A leginkább a vértanúk tapasztalták meg az ״agón”/״certamen” valóságát a poron- dokon. A sportot tudomásul vették a keresztények, de elutasították a professionalizmust. Versenykocsis pl. nem jelentkezhetett a keresztségre, tudomásunk szerint mégis akadt olyan, akinek versenyistállója volt. Éppen Karthágóban Scorpiacus lakásának régészeti fel- tárása bizonyította, mennyire realista volt Tertullianus, amikor megírta Scorpiacae c. mű- vét. Az edzést, az aszkézist a keresztények is fontosnak tartották, mert fontos erények - mint a kitartás - szülőjének tekintették, és semmiképpen sem a kereszténység versenyek iránti érdektelensége volt az oka az olimpiai versenyek megszűnésének. Az ״agón”-motívumok valamelyest módosulva tovább élnek a 4. században felvirág- zó hagiográfiai irodalomban, ami külön tanulmányt igényel. Athanasziosz a remete Szent Antal, Sulpicius Severus Szent Márton ״küzdelmeiről” ír majd. Ez utóbbi biográfia Már- ton katonai múltja miatt számos militáris elemet ötvöz az agón-képpel, ami nem jelenték- télén a lovagkor eszménye szempontjából sem. Változik az ikonográfia is, a versenykoszo- rú helyét átveszi a ״gloria”, amely igen különböző formát ölt Krisztus és szentjei feje fö- lőtt. 46 Intés a vértanúkhoz, 3,3-5. Óker. írók 12, 327. old. 47 Cyprianus, Ep. 10.1-2; Commodianus, Instructiones 11,20,3.: Augustinus. De agone christiano 1, Pl 40; 289-91. 48 Nüsszai Szent Gergely, Azok ellen, akik elhalasztják a keresztséget, Óker. írók 6. 766-776. old.; Szent Baszileiosz. Buzdítás a szent keresztségre, Óker. írók 6,174-175. old.: Jeruzsálemi Szent Kürillosz Összes mű- vei, Katekézis 18,4, Budapest. 1995, 212. old. 76
