Teológia - Hittudományi Folyóirat 31. (1997)
1997 / 1-2. szám - Vanyó László: Olympia és a korai kereszténység (A hely és az eszme sorsa a történelemben)
4. Az ״AGÓN”-״THEATRON Az lKorintusi levél két szövege igen tanúságos. Az első: ״ Nem tudjátok, hogy a pú- lyán a versenyzők mind futnak ugyan, de a díjat csak egy nyeri el? Úgy fussatok, hogy elnyerje- tek! ” (lKor 9,24). A második: ״Úgy látom ugyanis, hogy Isten minket, apostolokat, halálra szánt. Látványossága lettünk a világnak, az angyaloknak és az embereknek is” (lKor 4,9). Az első idézetben rendes görög módon megrendezett versenyről beszél az apostol, a második- ban a római módon megrendezett cirkuszi látványosságról. A görög verseny képétől is el- térő mozzanat azonban az, hogy Pálnál minden futónak koszorút kell nyernie. A második idézetben feltűnőek a ״theatron”, ״theatrizen” szavak, amelyek a görög irodalomban szin- te ismeretlenek, csak egy Trajanus korabeli feliraton tűnik fel ez a kifejezés. Annál gyako- ribb a ״színház” képe a császárkori filozófusoknál. A bölcs sorssal vívott küzdelme színjá- ték az isteneknek és az embereknek. A bátor férfi küzdelme a balsorssal ״spectaculum deo dignum”.28 * A filozófus balszerencsével vívott küzdelmét az istenek és emberek egyformán látványosságként (theama) élvezik Epiktetosz szerint.24 A verseny ceremóniájához hozzátartozott a koszorú átadása. A ״koszorú” szó csak Jézus szenvedéstörténetében fordul elő az evangéliumokban, töviskoszorúként.30 Ez a tö- viskoszorú itt az imperátori diadém paródiája, a gúnyolódó római katonák ötlete. Szent Pál leveleiben és az ún. katolikus levelekben már győzelmi jelvény a koszorú. Meglepő módon a Jelenések könyvében is31, csak itt nincs szó semmilyen ״versenyről”, hanem a sá- toros ünnep zsidó liturgiájából kölcsönzött a kép.32 Pál ״koszorúja” maguk a megtérített keresztények, akik eredményes evangéliumhirdetésének bizonyítékai.33 A katolikus leve- lekben a keresztények magától a legfőbb Pásztortól, Krisztustól kapják meg a koszorút.34 Különös kép a koszorút adományozó Pásztor. A Zsidókhoz írt levél már idézett soraiban (2,7-9) a koszorú zsidó szimbólum, mégis van már valami kapcsolata az olimpiai győztes koszorújával. A ״koszorú” eredendően vallási jelkép volt, és a versenyek győzelmi koszorúja sem veszítette el ezt a jelentését. Egyrészt ezért vehették át keresztény szerzők, másrészt ezért korlátozták annyira használatát. Görög felfogás szerint a ״koszorú” viselőjének az életet, a termékenységet, az áldást biztosította. Majd mágikus jelképként fény-szimbólum lett, amely megvilágosított és megvédett a balszerencsétől. Ez az apotropikus jelentése elhalvá- nyodott, a görög világban egyszerűen az ünnepi öröm kifejezője maradt. Jelenthetett azon- ban gyászt ugyanúgy, mint megtiszteltetést. A filozófusoknál az erény jelképe volt.35 A pogány világban koszorút viseltek a papok, a látnokok, koszorú ékesítette az oltá- rókát, felkoszorúzták az áldozati állatokat, koszorút viseltek lakodalmakon, halotti toro- kon, versenyeken. Koszorút hordtak a versenyek vezetői, mert a játékokat az istenek tisz- teletére rendezték.36 28 Seneca, De providentia, 2.9; Ep. 64.4-6. מ Dissertationes, 11,19,25:111,22,59. 36 Mt 27,29; Mk 15,17; Jn 19,2. 31 2,10; 3,11:4,4: 4,10; 14,14. 32 Philon . Legatio ad Gaium 368: 3 Makk 5.24. 33 ITessz 2,19; Fii 4,1. 34 lPct 5.4; Jak 1,12. 5י Demoszthencsz, Or 22,75. 36 Tertullianus, A látványosságokról 10-11; A koszorúról 13. Óker. írók 12,280-282. old.; 350-52. old. 73 —-----
