Teológia - Hittudományi Folyóirat 31. (1997)

1997 / 1-2. szám - Vanyó László: Olympia és a korai kereszténység (A hely és az eszme sorsa a történelemben)

1. AZ ״AC>ÓN”-ESZMÉNY ÁTALAKULÁSA A HELLENISTA KORBAN

Az antik ״agón”-eszménynek voltak olyan etikai értékei, amelyek nem voltak kö- zömbösek a keresztények számára sem. Ez akkor is így volt, ha pl. a zsidóság a hellenista kort a Makkabeus-vértanúk koraként élte meg, így is rögzült történelmi emlékezetében, amit a kereszténység számára is megörökített a Makkabeus-könyvekben. Ebben a korban épültek a legszebb sportpályák, gyakorlóterek, miközben olyan nagyvárosokban, mint Antiochia, igen nagy volt az ellenállók, a Makkabeus-vértanúk kultusza, akikről megemlé- keztek zsidók és keresztények egyaránt. A hellenista kor érlelte meg a meggyőződést, hogy a sport az ember lényegéhez tartozik, miközben árnyoldalként ״kitermelte” a sportoló új típusát, a versenyről versenyre vonuló, magamutogató, önmagát kiárusító izomkolosszust.

A rekordhajhászás eredetileg ismeretlen volt, a versenyző megelégedett a győzelem- mel, az érte végzett munka volt a fontos.2 A ״professzionalisták” megjelenése egyet jelen- tett a sportmozgalom hanyatlásával. Az edzettséget és keménységet a keresztények is erénynek tartották, de a professzionalizmust bírálták. Tertullianus szatirikusán ecseteli az ökölvívó Cleomachus esetét, aki számos olimpiai győzelem után teljesen elpuhult, kezén a hegek helyét karkötőkkel takarta el, puha szőnyegeken heverészett.3 A görög ״agón” a ró- mai korban cirkusszá változott, el nem feledve pogány, szakrális eredetét .4

Miután az ״agón”-szótár jelen van már az újszövetségi írásokban, természetes, hogy későbbi ókeresztény írásokban polgárjogot kapott, sajátos összefüggésben, amit a vértanú- akták és szenvedéstörténetek, majd a későbbi, a 4. században sokasodó hagiográfiai művek mutatnak.5 Három-négy évszázaddal az apostoli kor után már magukat az apostolokat, a vértanúkat, szenteket, sőt magát Krisztust is győztes versenyzőkként ábrázolták. Tagadha- tatlan, hogy számos apostol־״portrén” a gladiátorábrázolások jellegzetességeit is fel lehet fedezni.6

Noha a kereszténység első három százada során még nem épült be a birodalom köz- életébe, a versenyek eszmevilága áthatotta életét és irodalmát. Ez annál különösebbnek tűnhet, mivel ekkor nemcsak tudatosan, hanem szinte mereven is elhatárolja magát az egy- ház pogány környezetétől. A Szent Pál leveleiben megtalálható ״agón”-motívumok mellett

2 SCHNEIDER, C.: Kulturgeschichte des Hellenismus, München 1969,11,190. old.

3 A palliumről IV4. Óker. írók 12,23. old.

4 Ehhez Tertullianus, A látványosságokról V-XII. fejezetei. Óker. írók 12,275. kk.

5 Az újszövetségi hagiográfiai anyag feldolgozása megtalálható a Theologisches Wörterbuch zum Neuen Testament, (Ed. Kittel, Kohlhammer, Stuttgart) 1953-tól megjelenő köteteiben. Szent Pál szóhasználatát tét- te tanulmány tárgyává PFITZNER, V C: Paul and the Agon Motif, Traditional Athletic Imagery in the Pauline Litterature, Leiden, 1967. A liturgikus szövegekben is jelen volt a ,koszorú” -motívuma, amelyet ál- tálában ״koronával” fordítanak, fontos utalni K. Baus alapvető munkájára: ״Der Kranz in Antike und Christentum”, Theophaneia 2. Bonn 1940, különösen a 144-231. oldalak. A ״testben kitartani” alapvető ke- resztcny erény volt, a test elleni bűn bűn volt a lélek ellen is. A bátorság, a félelem leküzdése a vértanúk éré- nye volt, a hitvallókat a szeretet atlétáinak is neveztek. SCHNEIDER, G: Geistesgeschichte der christlichen Antike. München. 1970, 23. old.

6 A római S.Pudenziana-templom mozaikján a trónoló Krisztus lába körül ülnek félkörben az apostolok, két matróna (a zsidó, illetve a pogánykeresztény egyház reprezentánsai) pedig koszorút tart Péter és Pál apósto- lók feje fölé. A koszorú vértanúságuk küzdelmének jutalma. A ravennai S. Vitale apsis-mozaikján az ״imperator”-Krisztus adományozza a koszorút a vértanú Vitálisnak. A ravennai érseki kápolna ״harcos”, ka- tona-Krisztusa győzelmi jelvényként viseli vállán a keresztet. A feje fölötti kereszt-nimbusz is lehet az egyko- ri ״agón”-koszorú változata.

68