Teológia - Hittudományi Folyóirat 31. (1997)
1997 / 1-2. szám - Ladocsi Gáspár: A milánói ariánusok és Szent Ambrus
éltek. Az udvari vallási türelmetlenség 386 elején újra fellángolt. Január 23-án a császári rendelet az ariánusokat ugyanazokba a jogokba helyezte mint a niceaiakat. Rendeletileg követelte, hogy a keresztény templomok mindenben álljanak az ariánusok rendelkezésé- re.14 A vallási türelemre építő modern ember ezt még nem tekinti jogtalannak. A hiba ab- ban volt, hogy a rendelethez ״vagyonmegosztás“ is járult. A helyzet nem hasonlítható a XVI. századi Magyarország katolikusainak és protestánsainak vitáihoz. Itt nem egy város vagy régió hívei és urai változtattak hitvallást, hanem az újonnan betelepült ariánusok kö- vetették a régiek tulajdonát. Ezeket a templomokat nem a császári ház építtette - mint példáit Róma Nagy Konstantin kori bazilikáit vagy a szentföldi templomokat - hanem Mi- lánó hívő népe; bár az építkezésekhez a császári hivatalok is hozzájárultak. Az anyacsászárnő és az ifjú császár rendelkezései ellenére sem engedte át Ambrus 386 Húsvétján a fent említett templomot az ariánusoknak. Himnuszokat és zsoltárokat énekelve tartották meg, katonai ostromgyűrű dacára, mint ezt jól ismerjük Szent Ágoston Vallomásaiból.15 Az ambrusi himnuszok meglétét ez is igazolja. Ismerjük, hogy az ariánus misszióban a kezdetektől - már Áriusz híres Thaleia-jától fogva - az imaórákhoz kapcsolt énekeknek milyen nagy jelentősége volt.16 Nem véletlen, hogy mindkét nagy nyugati antiariánus püspök: Poitiersi Hilarius és Amrus egyaránt élt a himnuszköltészet lehetőségével, ismerve ezeknek hatásait, elismerve és/vagy lebecsülve ezeknek irodalmi igényességét, értékét. A híres Húsvéti énekünknek, az Exultetnek ״atyai eredetét“ is Ambrusnál keressük (legalábbis konkrét szövegének első változatát az ő köze- léből).17 Ennek a katolikus - liturgikus törekvésnek értéke felbecsülhetetlen, bármennyire is nevetségesnek tartotta ezt Szent Jeromos Praesidiushoz írt levelében.18 Ágoston afrikai egyháza ugyanúgy élt vele - mint ezt tudjuk19 -, és ez Ambrus tevékenységétől független volt, és vele egyidejű. Más eretnekek elleni költemények liturgiába való bevonása Ágoston- nak, a lelkipásztor püspöknek nem kevésbé volt fontos. A Retractationesban20 is érdemes- nek tartja megemlíteni, hogy az egyszerű néphez igazodva, a klasszikus formákat kerülve költeményt írt Psalmus contra partem Donati megjelöléssel, - és ez lelkipásztori szolgála- tára esik (393-94) a püspöki hivatal átvétele előtt. Joggal tételezzük fel, hogy épített az öt évvel korábbi megtéréséhez kötődő milánói tapasztalatokra. Figyelemreméltó az is, ahogy Ambrus a keresztséghez kötődő írásait közzéteszi. De fide ad Gratianum és a De Misteriis a legkiemelkedőbbek. Ezen írásainak antiariánus ki- tételei ismertek. Erőltetés nélkül állíthatjuk, hogy liturgikus tapasztalatra épülnek, és se- gítette későbbi sacramentális teológiai munkálkodásában. A liturgia szempontjából érdemes felfigyelnünk Szent Ambrus építkezéseire is. 314- 355 között a katolikus püspökök építettek bazilikákat: előbb az ún. Basilica Vetust Miroclest, a Basilica Nova-t baptisteriummal Eusztorgiosz és Dionysios püspökök. Az ári- ánusok erre nem sokat adtak. Ambrus négy, városfalak mellett elhelyezkedő (suburbanus) bazilikát emelt. Közülük minden szempontból az első és kiemelkedő az Ad Martires (ma St. Ambroggio 3 hajós 26 oszlopos). 14 Codex Theodosianus XVI.5,4. 15 Augustinus. Confessiones IX.7,16. 16 Bellini. E. Alessandro e Ario, Jaca Book, Milano 1974.. 20-25. 17 Vö. Ambrosius, Explicatio ex Lucam 2,41. 18 Hieronymus, Epistula ad Praesidium 2. 29 Augustinus, De civitate Dei XV.22. 20 Augustinus, Retractationes 1.20. 39
