Teológia - Hittudományi Folyóirat 31. (1997)
1997 / 1-2. szám - Kiss Imre: Lehet-e a Szentháromság modell a társadalom számára?
portjába vagy nem korlátozódik az azt ״ismerők kisebbségére”, hanem megtanulják, hogy egyetemessé tegyék, és így fölfogható és megélhető lesz mindenki számára a történelem konkrét eseményeiben. Mi az oka az emberi lassúságnak? Végül egy kérdéssel szeretném befejezni, amit gondolom sokan osztanak velem: az emberiség és mindnyájan miért haladunk ennyire lassan egy ilyen szép és fönséges cél fe- lé, mint amilyen a minden emberi valóságban megtestesülő szentháromságos élet? Miért kell az emberiségnek történelme folyamán a szenvedés ilyen magas adóját fizetni a szent- háromságosabb, következésképpen emberibb társadalom felé való érlelődésében? Ez a kérdés - az évek múltával - egyre világosabban fölfedeztette velem, hogy az is- teni Szeretet mennyire komolyan veszi az embert és történelmét, ״paternalizmus” nélkül, s anélkül, hogy hamis biztonságokra hagyna támaszkodni bennünket. A szeretet jellegze- tessége ugyanis, hogy teret ad a másiknak, hogy önmaga legyen, hogy saját megvalósulásá- nak főszereplőjévé váljon. Ez az emberi lét egyik legmélyebb, legkomolyabb és legfelsza- badítóbb misztériuma: életünkben és a történelem alakításában minden Istentől függ és minden tőlünk függ. Nem ez talán az egyetlen lehetséges és Istenhez méltó mód - ponto- san a ״szentháromságos” mód - hogy kapcsolatban legyen az emberiséggel? Ebben az összefüggésben gyakran föltették nekem a kérdést: miért van az, hogy ma- gában a Fokoláre mozgalomban is - amiről közvetlen tapasztalattal rendelkezem - társa- dalmi szinten lassan halad a megvalósítás: Tommaso Sorginak egy kis mondatában talál- tam egy választ. Ez Chiara Lubich bemutatásakor hangzott el, amikor Tivoli város veze- tősége neki ítélte az ״Igini Giordani” díjat. Már az első időktől kezdve - mondja - észre lehet venni, hogy az ő karizmájából született Mozgalom célja, ״az isteni, amely nyitott a társadalomra”. Az ״isteni” kifejezés az, ami kulcsszónak tűnik nekem. Társadalmi kezdeményezése- két előmozdítani, belevetni magunkat a politikai küzdelmekbe, megpróbálni egy szolidáris gazdasági rendszert, elősegíteni egy olyan társadalmat, amelyben nagyobb mindenki rész- vétele, dolgozni a legszerencsétlenebbekért és egyéb tevékenységeket bizonyos fürgeséggel lehetne szaporítani. Elég lenne nagylelkűség és megfelelő felkészültség. Ellenben ״bele- vinni a Mennyországot” a társadalomba, ezeken a tevékenységeken keresztül egy olyan társadalmat építeni, amely nem csak imitálja - mintegy külsőleg - a szentháromságos éle- tét, hanem beleágyazódik a Szentháromságba, ami növekedést hoz létre Isten megtapasz- tatásában és szeretetében - ez elkerülhetetlenül hosszabb időt vesz igénybe, mivel egy mé- lyebb, isteni és több szempontból új tapasztalat szükséges hozzá, az egységé. Ez természe- tesen nem igazolja a passzivitást és késedelmeskedést, hanem figyelmesebbé tesz minket, hogy engedelmeskedjünk ״a Szentlélek sürgetésének”. 35