Teológia - Hittudományi Folyóirat 31. (1997)
1997 / 1-2. szám - Kiss Imre: Lehet-e a Szentháromság modell a társadalom számára?
A keresztény századok kifejlesztettek egy szentháromságos lelkiséget, de elsősorban a Szentháromság bennünk lakozása tapasztalatának értelmében. És ez megfelel az Evan- géliumnak: ״Aki szeret engem, megtartja tanításomat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk és benne fogunk lakni” (Jn 14,23; vő. 1 Jn 3,24; 4,12-13. 15-16). Tehát egy olyan örökségről van szó, amit értékelni kell és mélyen meg kell élni. Mégis, korunkban tipikus hangsúlyt kap - az egység lelkiségén keresztül - a Szent- háromságnak nemcsak az emberben, hanem a közösségben való bennlakozásának megta- pasztalása is, mindazzal a következménnyel, amit ez magával hoz. Nemcsak az egyes em- berekben, hanem azok közösségében is, nemcsak bennem, hanem másokban is és a mi köl- csönös közösségünkben, nemcsak a mellettem lévő emberben, hanem a személyek közötti kapcsolatban is. ״A legnagyobb tanúságtétel, amit a világnak Istenről adhatunk”14 ebben áll: a köl- csönös szeretet által lehetővé tenni, hogy Istennek ez a jelenléte kinyilvánuljon az emberi együttélésben. Amit ez alkalommal különösen hangsúlyozni akarunk, hogy olyan jelenlétről van szó, amit nemcsak kis csoportok szintjén adhatunk. Korunk nagy kihívása, hogy ezt éljük társadalmi szinten is: a családban éppúgy, mint a tudományos kutatók között, a művészet- ben éppúgy, mint a politikában vagy a gazdasági életben. A Szentháromság és a lét törvénye Ezzel kapcsolatban egy másik szempont, ami nagyon erősen előtérbe kerül az egység karizmája által: az áldozati dimenzió, ami a hiteles szeretet alapvető vonása, és ami minta- szerűen a húsvéti eseményben fejeződik ki: ״A keresztre feszített, elhagyott és föltárnád! Jé- zus Isten szentháromságos arcának és az egész emberiség háromságos hivatásának kinyilatkoz- tatása. ” (P. Coda) A történelemben itt található a legmagasabb szintű konkretizálódása annak a dina- mikának, ami magának a Szentháromságnak az életét alkotja, azaz az altruizmus és a tö- kéletes ajándékozás, az elveszítés a megtalálásért, a nem-lét a létért. Ez a ״húsvéti dinami- ka” a lét törvénye. Ha szeretetünknek nem az a mértéke, ami a keresztre feszített és elhagyott Krisztus- ban volt, jelentősen lecsökkennek a lehetőségeink, hogy a szentháromságos tapasztalatot társadalmi szinten konkretizáljuk. Ténylegesen egy ilyen ״alkímia” nélkül, amely minden szenvedést szeretetté alakít át, hogyan haladna előre társadalmi elkötelezettségünk bármilyen szinten is. Ilyen szenve- dés lehet: amikor ״üldözést szenvedünk az igazságért”, amikor a politikai, ideológiai, tech- nikai, kulturális szinten való eltérések áthidalhatatlannak tűnnek, amikor konkrét szituáci- ókban nem látszik világosan milyen megoldásokkal próbáljunk egy szentháromságos típu- sú dinamikát útnak indítani, és ezer más nehézség, melyeket az evangéliumi kritériumok szerint épülő társadalom hoz magával. Az egyik jellegzetesség, ami nem teszi illuzórikussá az erőfeszítést, hogy közössége- ink szentháromságos társadalomként éljenek, pontosan abban a tényben van, hogy a sze14 Vö. M. CERINI, A Szeretet-Isten Chiara Lubich tapasztalatában cs gondolataiban. Új Város Kiadó 4.. 5. fe- jezet.
