Teológia - Hittudományi Folyóirat 31. (1997)
1997 / 3-4. szám - Rózsa Huba: A halál és az ember halál utáni sorsa az Ószövetség proto- és deuterokanonikus könyveiben
jes egyetértés. A kontroverziákra az egyes szakaszok magyarázatánál még részletesebben kitérünk. A számba vehető szövegeket nagyjából három témakörbe vonhatjuk össze: Izra- el Istene és a hívő ember elszakíthatatlan közössége; Izrael Istenének gyógyító és életet visszaadó hatalma; a halottak feltámadása. Ha a témaköröket egybevetjük, felismerhető bennük az irányulás a halál utáni boldog élet, végső formában az eljövendő isteni uralom- ban bekövetkező feltámadás felismerésére. 1. Izrael Istene és a hívő ember elszakíthatatlan közössége A egyes zsoltárok (Zsolt 16,8.10; 25,14; 49,16; 63; 73,24; 139) és két történeti hagyó- mányhoz tartozó szöveg (Tér 5,21-24; 2 Kir 1-18) azt a meggyőződést hirdetik, hogy a hívőt Izrael Istenével összekapcsoló kötelék széttéphetetlen, még a halál sem képes megsemmi- síteni. A Zsolt 49,16 és 73,24 továbbá a Tér 5,24 és 2 Kir 2,3.5.9.10 a laqach ige (חקל), je- lentése ״megfog, megragad, elragad, fölvesz”, használatával kapcsolja össze Isten és a hívő kapcsolatának fennmaradását.19 Az íz 25,8 viszont meghirdeti, hogy Izrael Istene véget vet a halál uralmának, amely többé nem fogja fenyegetni a JHWH és hívő életközösségét a be- teljesedéskor, a végidőbeli isteni uralom eljövetelekor. A két történeti hagyományhoz tartozó szöveg Hénoch (Tér 5,21-24) és Illés (2 Kir 2,1-18) elragadásáról szól.20 Mindkét esetben az Istennel járó és Isten ügyében buzgólko- dó igazról, ill. prófétáról van szó. Isten mindkettőt élve ragadja ki (חקל: laqach) evilágból, tehát úgy távoznak a világból, hogy nem halnak meg, és így az embert Istentől elválasztó halottak birodalmába, az alvilágba sem kerülnek. Teológiailag Hénoch elragadása a kidől- gozottabb. A rövid, genealógiába ágyazott hagyomány a tökéletesség ismert jegyeivel - ״Is- tennel járt”, életkora háromszázhatvanöt év - jellemzi őt. Sorsát röviden így mutatja be: ״íme nem volt többé, mert magához vette (חקל: laqach) őt Isten" (Tér 5,24). A hangsúly a ki- jelentés első tagján van: ״íme nem volt többé”. Egy nagy ember, aki jelentős volt életében, nem halt meg mint a többi halandó. Ezt egészíti ki egy későbbi teológiai értelmezés, amely azt magyarázza meg, hogy ha Hénoch ״nem volt többé", akkor hova távozott: ״mert magú- hoz vette őt Isten”. Illés felvétele az égbe tehát azt akarja kifejezésre juttatni, hogy a profé- ta nincs a halál kényszerének alávetve, hanem nyomban az Istennel való közösség részese. Az elbeszélés hátterében JHWH és Baál ellentéte áll. Ha JHWH az élet ura és nem Baál, akkor hűséges szolgája Illés sem kerülhet az alvilágba. A két kijelentés egésze azt a meggyőződést hangsúlyozza, hogy az igaz ember, legalábbis Hénoch és Illés, Istennel való kapcsolata a földi élet határain túl is megingathatatlan. Minthogy a megholtak ill. az alvi- lág vonatkozásában a bibliai szerző nem tud arra választ adni, miként fog ez történni, ezért a földi életből való kilépést az Isten-közösséget megszakító halál megkerülésével írja le. A Zsolt 49, 73 és 16-ban még nem a túlvilág hite (feltámadás vagy személyes halha- tatlanság) szólal meg, hanem a zsoltáros, ugyan más más hangsúlyokkal, de lényegében azt a szilárd meggyőződését és bizalmát fejezi ki, hogy JHWH-val való boldogító közössége elw SCHMITT, A., Entrückung - Aufnahme - Himmelfahrt, FzB 10, Würzburg 1973 1976־; Zum Thema ‘Entrückung’ im Alten Testament, BZ NF 26 (1982) 34-49 old.; Der frühe Tod des Gerechten nach Weish 4,7- 19: FS. H. Gross, SBB Stuttgart 1986,325-347 old.; Entrückung, Art. NBLI, (1991) kol 543-547; - GESE, H., Der Tod im Alten Testament, 43-49 old.; - MARTIN-ACHARD, M., La mort en face, 103-113 old. 20 A szövegek bővebb magyarázatát lásd exegetikus kommentárokban, Hénoch: WESTERMANN, C., Genesis 1-11, BKII1, Neukirchen-Vluyn 19833, 484-486 old.; - RUPPERT, L., Genesis 1,1-11,26, FzB 70, Würzburg 1992, 254-258 old.; - SEEBASS, H., Genesis /., Urgeschichte (1,1-11,26), Neukirchen-Vluyn 1996, 183-184 old.; Illés: - HENTSCHEL, G., 1 Könige, NEB, Würzburg 1985, 8-11 old. = 40
